Drégelyvár újraépül
|
|
|
Drégelyvár újraépül
|
|
|
Drégelyvár újraépül |
1552. július 9-én Szondi György várkapitánnyal egy maroknyi magyar vitéz életét áldozta Drégely váránál a Magyarországra és a keresztény világra támadó oszmán túlerővel vívott hősies harcban. A rommá lőtt várat már nem állították helyre, köveinek túlnyomó részét a környékbeli építkezésekhez hordták el.
Ali budai pasa július 6-án
érkezett a vár alá. Ennek előzménye, hogy a porta és I. Ferdinánd német-római
császár, magyar király között az 1547-ben öt évre szóló békét a császár megszegte.
Miközben erdélyi kormányzója, a kiváló politikus, Martinuzzi Fráter György elérte,
hogy a Cstaldo és Pallavicini Sforza által ostromlott Lippa várát a törökök
harc nélkül adják fel és elvonuljanak, ez oly gyanússá tette szemükben a papot,
hogy a napjainkban csupán néhány falmaradványból álló alvinci kastélyában Ferdinánd
tudtával megölték. A pápa ugyan vizsgálatot indíttatott, de a király beavatkozására
eltussolták az ügyet. A török szultán mérhetetlen haragra gerjedt, Ahmedet Temesvár
és környéke, Ali budai pasát pedig a felvidéki bányavárosok meghódítására szólította
fel, akiknek aztán együtt kellett Eger ellen vonulniuk.
A felvidéki hadjárat útjában
csak az utánpótlást veszélyeztető kicsiny Drégely vára állott. Az azóta is Töröktábornak
nevezett síkságra érkezett 12 - 14 ezer fős, ostromra kiképzett sereg a várat
könnyű prédának tekintette, hiszen csupán 146 főből álló katonaságával kellett
megküzdenie. Ennek tudatában Ali megadásra szólította fel a védőket, Szondi
György várkapitány azonban a kilátástalan helyzet ellenére, nem várt választ
adott.
A Drágul, Dráguly, Dragoly néven szereplő Drégely XIII. században épített várát egy ideig Csák Máté katonái birtokolták, majd örök királyi adományul az Esztergomi érsekség tulajdonába került. Várday Pál érsek 1546-ban Szondit nevezte ki parancsnokává. A falakat a lőportornyot ért villámcsapás rengette meg, ám a várkapitány királyhoz intézett, többszöri, az erőd javítását és felszerelésének kiegészítését sürgető levelére intézkedés nem történt. Ennek következtében egy ilyen állapotú vár megvédése eleve reménytelen feladat volt, Szondi mégis elutasította a pasa ajánlatát. A hozzá követként küldött Márton papot két apródjával és két török foglyával küldte vissza, az ő életükért cserébe az apródoké megtartását kérve. A pasa válasza nem késett sokáig. Először a vár alatti fapalánkot gyújtatta fel, majd megkezdte a kaputorony lövetését. A negyedik napon, július 9-én, Szondi tűzre vettette bútorait, ruháit, kincseit, leszúratta paripáit, hogy semmi ne kerüljön a támadok kezére. Így várta a török végső rohamát, amelyben valamennyi még megmaradt katonájával hősi halált halt. Elismerése jeléül maga Ali méltatta sírjánál és tűzött rá kopját.
A rommá lőtt várat már nem
állították helyre, köveinek túlnyomó részét a környékbeli építkezésekhez hordták
el. A példamutató hősök csak 1868-ban kerültek ismét az érdeklődés középpontjába,
amikor megalakult a Szondi Emlékbizottság, amelynek tagjai között volt Arany
János, Horváth Mihály, Ipolyi Arnold és Simor János, Esztergom hercegprímása.
A trianoni országcsonkolás, ennek következében a vár a magyar-szlovák határövezetbe
került, és a két világháború csökkentette a Szondi-kultusz ápolását, 1945 után
szinte teljesen feledésbe is merült. A vár körzetében szovjet légvédelmi ütegek
lőgyakorlatai rombolták a környezetet 1989-ig.
- Abban az évben a természetvédelem
vállalta fel a romok gondozását, mielőtt a nemzeti örökség, majd a Duna-Ipoly
Nemzeti Park létesítésénél annak egyik legértékesebb része lett - emlékezik
a kezdetekre Teszári Károly, a nemzeti park Börzsöny tájegységének akkori vezetője,
a helyreállítás és az 1991-ben létrejött Drégelyvár Alapítvány kezdeményezője.
Mivel az erődítménynél sem víz, sem áram nincs, a munkát szinte középkori körülmények
között végzik. A keleti várfal alatt tátongó meredek, hamincméteres mélység
fölött úgy dolgoztak, hogy a sziklában kerestek olyan pontokat, ahol az állványok
egyik lábát rögzíteni lehetett, majd minden irányban kikötötték. Életveszélyes
mutatvány volt. Egy alkalommal villám csapott közvetlenül az építőanyagot szállító
vascsörlő mellett álló fába, a dolgozókat azonban megkímélte. Nem kis gondot
jelentett, hogy a visszaépítéshez használható eredeti maradvány-, valamint az
anyagukban azokhoz hasonló kövek tíz kilométeres körzetben elfogytak. A műemlékvédelem
szerencsére engedélyezte, hogy a több méter vastag falak két széle közé más
típusúakat töltsenek. Eddig több, mint ezer köbméter követ használtak fel, és
így már kibontakozott a vár egykori alakja.
- Csupán mellvédmagasságig
szeretnénk visszaépíteni a feltárt részeket, és nem akarunk a helyszínhez méltatlan,
a látogatókat kiszolgáló épületeket sem emelni. Ez nem az a hely, ahol sört,
virslit és bóvlit árulnak, harsog a zene, mert itt az ember kissé magába szállhat.
Kegyeleti hellyé vált, még ha nem is tudjuk, hol temették el a vitézeket
- beszél terveikről Teszári Károly.
Dombai Gábor, Drégelypalánk
helybeli születésű polgármestere azonos nézeteket vall. Már gyermekként többször
járt a romoknál és látta, hogy előbb-utóbb semmi nem marad belőlük. Amikor 1990-ben
a település vezetőjévé választották, az önkormányzat első intézkedései között
fogalmazta meg az alapítvánnyal való együttműködést, maga pedig annak kuratóriumi
tagja lett.
- Szeretnénk méltó emlékhelyet
Szondi György sírköve körül, de előbb rendbe kell tenni a környezetét. Az önkormányzat
egyik fő célja az 1860-as években kezdett, majd szinte megszűnt Szondi-kultusz
felelevenítése, ezért évente ünnepséget tartunk a várban, kerek évfordulón két-háromnaposat.
Ilyenkor felvonjuk Szondi és Magyarország zászlait, amikor pedig a csodálatos
kilátás és a történelmi emlékek hatása alá kerülő közel kétszáz jelenlévő elénekli
a Himnuszt, itt annak igen komoly súlya van - méltatja helyszín jelentőségét
a polgármester.
Ezt érzik az ide látogatók is. A várban az egyik fa törzséhez eljegyzésük alkalmából fiatal pár láncolt lakatot, a kulcsot a falról a sűrű erdőbe hajítva. Fogadalmuk teljesült, ma már férj-feleségként élik napjaikat. A látogatók megható sorai olvashatok a kis faládában elhelyezett két emlékkönyvben is.
- Eger helytállásában
Drégely nagy szerepet játszott, hiszen Dobó István és a várvédők már tudtak
a két hónappal korábban történtekről. De
Európa is sokat köszönhet azért, amit a magyarság tett az Oszmán Birodalom terjeszkedésének
megállítására, hiszen Szondi példát mutatott a földrésznek emberségből, hősiességből,
katonabecsületből, honszeretetből. Akár uniós védettséget is élvezhetne ez a
vár. Kötelességünknek érezzük, hogy gyerekeinkben és a környék lakóiban ezt
a szellemiséget elmélyítsük
- mondja Dombai Gábor.
És ezek nem pusztába kiáltott szavak. Folyamatosan növekvő mértékben évente már 10-15 ezer ember keresi fel a várat és Drégelypalánkot, ahol nincs olyan létesítmény az általános iskolától a múzeumig, szörpüzemig, amely ne Szondi nevét viselné. Az Ipoly-völgy tíz települése turisztikai egyesületet hozott létre a célok egyesítésére, míg az idei évben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. első ízben külön pályázat nélkül 20 millió körüli összeget biztosított az immáron történelmi emlékhellyé minősített vár felújítására.
Ön is segíthet!
A Drégelyvár Alapítvány 200, 500 és 1 000 forint értékű "kőjegyeket" bocsát ki, az ennek megfelelő méretű köveket a falakba építik. Számlájukat a Drégelypalánk és Vidéke Takarékszövetkezet vezeti: 63800104-10008896. Az adó 1%-át az 19667410-1-12 adószámon fogadják köszönettel.Néhány, a helytállást megörökítő vers:
Tinódi Lantos Sebestyén: A budai Ali basa históriája
Kölcsey Ferenc: Szondi (1830)
Czuczor Gergely: Szondi (1832)
Arany János: Szondi két apródja (1856)Idézetek az emlékkönyvből:
Egy igen fárasztó emelkedő megtételével köszönjük meg az itt elesett hősöknek, hogy példájukkal leckét adtak mindnyájunknak bátorságból, becsületből, hazaszeretetből.Köszönet mindazoknak, akik a vár gondját viselik és sokunknak lehetővé teszik, hogy emlékezzünk az elődökre.
Szlovákiai magyarok voltak itt a szép hegyvidéken, hol minden gyönyörű: a táj és a magyar testvérek.
Mély áhítattal álltam az elesett hősök emléktáblája előtt. Az itt töltött percek megerősítettek magyarságtudatomban.
Magyarország gyönyörű. Örülök, hogy itt születtem.
Fénykép: T. Szántó György
Szakács Gábor
Magyar Demokrata 2012/34.
 |
|
Drégelyvár újraépül
|
|
|