Nyitólap

KITEKINTŐ

Elment Laki Károly, az Értékmentő

"Laki Károlyt majd kilenc évtizedes, kalandos életútja megedzette és megtanította a tisztánlátásra. 1944 végétől repülősként a Szent László hadosztállyal vett részt a Felvidéken a Garam menti harcokban. Többször is fogságba esett, de sikerült megszöknie. Polgári foglalkozását az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei szakították meg, repülőtér-parancsnok lett. November 4-én az őt letartoztató orosz katonák nem bántották, ellenben a megérkező pufajkások már útközben össze- vissza verték, rugdalták, amikor a Fő utcai börtönbe vitték vallatásra, ahol további kínzások következtek.

1960-ban szabadult. Ekkor kezdte a népművészeti tárgyak gyűjtését. Az elsőt, egy tajtékpipát, az 1800-as évek végén még a huszároknál szolgáló, ahogy ő mondja, öregapja, hagyta rá. A másodikat, öreganyja nászajándékba kapott és halála pillanatában megállított órája jelentette, amit még néhány régi cserépedény egészített ki a szülői házból.
Feleségével 1968-ban költöztek Budapest XVI. kerületében abba a romos, állami házba, amelyben rendbehozatala után a látogatóit fogadta. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 125. évfordulóján 1973. március 15-én délelőtt tíz órakor ünnepélyes keretek között azzal a céllal nyitotta meg a kiállítását, hogy az iskolák gyatra nemzettudat nevelését a gyerekekben és fiatalokban itt ellensúlyozza. Ettől kezdve nemzetpolitizálást folytatott, ami nem csak a látogatók érdeklődését keltette fel. Amikor 1979-ben a szülők még a tévéhíradóhoz is levelet írtak elégedettségüket hangsúlyozva, Mezei Gyula, a Fővárosi Tanács Oktatási Osztályának vezetője csöngetett be hozzá három társával és fenyegette meg, hogy ha még egyszer látogatót mer fogadni, abból nagy baja származik. Laki Károlyt persze nem lehetett megfélemlíteni, mire a hatalom állandó házkutatásokkal zaklatta. Támogatást csak a XVI. ker. önkormányzathoz benyújtott pályázataira kapott.

1956-os ítéletéből 1991-ben rehabilitálták. 1991-ben itt szervezte meg volt repülőiskolás társai első találkozóját, egyben felavatták a II. világháború alatt és 1956-ban elhunyt bajtársai Itt élned, halnod kell feliratú emlékoszlopát, rajta a repülőiskola jelvényével. Köztéri elhelyezéséig itt állították fel mintegy ezer személy jelenlétében az 1956-os mártír Tóth Ilona szobrát 2000. október 23-án. Történelmi emlékparkot is kialakított a hét vezért és Hunort, Magort, Attilát megszemélyesítő feliratos fatörzsekből. A múzeumház felkeresése után a Japán Tudományos Akadémia elnöke azt nyilatkozta: ez volt magyarországi látogatásának legfelemelőbb élménye. Laki Károly számára ez népe dicséretét jelentette.
Kertjében 40 szobor, továbbá emlékoszlop, harangláb, kopjafák, pléh-Krisztus, búbos kemence, a házban 3000 műtárgy található. 1956-os ítéletéből 1991-ben rehabilitálták, 1996. október 23-án a helyi képviselőtestület Budapest XVI. kerületének első díszpolgárává választotta.

Koránál, egészségi állapotánál fogva még feleségével együtt is egyre nehezebben viseli gondját a múzeum háznak és kertnek, ezért arra kényszerül, hogy új gazdát keressen annak, amit 2004 októberében három főmuzeológus az országban egyedülálló értéknek minősített. Egyik alapfeltétele, hogy az átvevő a jövőben is egyben tartsa mindazt, amit ő több évtizedes, aprólékos gyűjtőmunkájával megmentett. Az eddigi érdeklődők ugyanis csupán hol ezt, hol azt a tárgyat szerették volna átvenni.

Szakács Gábor Arany Tarsoly, 2008 február.

Magyar Demokrata, 2012. április 11.

A Kalitka utcai hun menedék

Laki Károly a magyarság hun származását vallotta, elutasította a finnugor-török eredet/nyelvrokonság elméletet, nem tartotta magyarnak sem az ezt hirdető "szakembereket", sem az ezt elfogadókat. A már említett faragott emlékoszlopok mellett festett oszlopon Attila elődeinek, Uldinnak, Rogának, Bendegúznak neve volt olvasható.

Emlékezetes találkozások beszélgetések zajlottak a házában, például az október 23-i kerületi rendezvény után nála szoktunk összegyűlni. Éva asszony gondoskodott pogácsáról, vörösborról. Károlytól rengeteget tanultunk a politika piszkos bugyrairól. Elutasította a felszínes populizmust, a gagyit, a politikában is. Csak a haza, csak Magyarország érdeke volt a mérték számára.

A Szakács Gábor és a XVI. kerületi Móra Ferenc Általános Iskola által szervezett Kárpát-medencei Rovásírás Versenyek résztvevőinek nagy örömmel tartott tárlatvezetést. Ezen az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai versenyzők és felkészítő tanáraik is részt vettek.

A felejthetetlen találkozások, beszélgetések sajnos betegsége miatt megszűntek. Laki Károlyt katonai tiszteletadással temették el a XVI. kerületi Cinkotai Temetőben.

A múzeumházat már ledózerolták, a magyar állam nem áldozott arra, hogy magyar (és nem finnugor-török!) néprajzi gyűjteményével együtt, egyben megvegye és múzeumként tartsa fenn. Ellenben a Ferlinghetti nevű amerikai kábítószeres költőnek, ki azt sem tudta hol van Magyarország, a Magyar Pen Klub ötvenezer euró díjat akart átadni (nekem ez 11 évi tanári nyugdíjam). Vagy a Magyarországot külföldön gyalázó, százmilliókkal támogatott "művészek", filmrendezők "támogatásából" bizonyára fenn lehetett volna tartani. És Laki Károly nem gyalázta volna a magyar kormányt és magyar hazáját.

Gyűjteményéről azt beszélik, hogy teljes egészében az Urban Betyár elnevezésű Néprajzi Élményközpont vásárolta meg. Címe: 1051 Budapest, Október 6-a utca 16-18. Nyitva tartás 10-24-ig. Még nem volt erőnk megtekinteni, mert akkor szembe kéne néznünk azzal, hogy a Kalitka utcai hun menedék nincs többé.

Friedrich Klára 2017.

Fényképek: T. Szántó György, Friedrich Klára

Nyitólap

KITEKINTŐ

Elment Laki Károly, az Értékmentő

Oldal tetejére