Az idő kérlelhetetlen múlásával az emlékek felerősödnek, olykor tisztulnak is. Egy művész számára kirajzolódnak egykori alkotásának erősségei, gyengeségei, egyértelműbbé válik, hogy mit csinálna másképp. A Beatles szólógitárosa, George Harrison esetében ez még inkább igaz, hiszen Paul McCartney és John Lennon árnyékában csupán elvétve kapott lehetőséget önálló zenei gondolatainak bemutatására.

Pedig keményen dolgozott rajtuk, de csak akkor léphetett velük a nagy nyilvánosság elé, amikor a tagok már eldöntötték, hogy a közös név jelentette kötöttségektől megszabadulva szólistaként folytatják pályafutásukat.
Harrison szinte azonnal, már 1970 novemberében megjelentette az All Things Must Pass (Minden mulandó) című albumát, amelyen alaposan kitárulkozott. Sikere minden képzeletet felmúlt, hiszen ilyen kiváló dalszerzői képességéről fogalma sem volt senkink. Alig került a boltokba, máris tömegek várták folytatását, azonban csalódniuk kellett. A gitáros-énekes világnézete - a Beatles-tagok közös indiai útjából egyedül ő és felesége, Pattie Boyd vittek haza vallásos emlékeket - más feladatot tartogatott számára. 1971. augusztus 1-én két, világhírű zenészek részvételével adott jótékonysági koncertet szervezett Bangladesh (korábbi nevén Kelet Pakisztán) szegényeinek megsegítésére. Különböző okok miatt Paul és John ezeken nem vett részt.

Saját magára csak ezután gondolhatott. 1973-ban megjelent, szintén óriási sikerű lemezén - Living in the Material World (Élet az anyagi világban) - végre helyet kaptak a megelőző két évben írt dalai. Idén, az ötvenedik évforduló alkalmából újból kiadott, bővítményekkel kiegészített zeneanyag George egy gitárral készített próbafelvételeiből is tartalmaz részleteket. Az albumcím tökéletesen jelzi, hogy Krisna-tudatú hívő lévén miként gondolkodott a világról, a kiemelt Give Me Love (Give Me Peace on Earth) soraiban pedig útmutató könyvükből, a Bhagavad Gitából is idéz.

Szakács Gábor

George Harrison: Living in the Material World (Universal - 2024)