Nyitólap

KITEKINTŐ

Ismétlődő múlt - Martinuzzi Fráter György

Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba - írta Hérakleitosz görög filozófus a Kr. e. VI. században, azaz semmi sem ismétlődhet meg ugyanúgy. Magyarország jelenkori nemzetközi küzdelmeit mégis érdemes összevetni az ország középkori történéseivel, amelyek gondjaiból annak idején Martinuzzi Fráter György próbált kiutat találni.

Utjesenic (Utyeszenics) György a horvátországi Kamicicban született 1482-ben, velencei édesanyjától örökölve a Martinuzzi vezetéknevet. Serdülő korát Mátyás király fia, Corvin János udvarában töltötte, majd Szapolyai János szolgálatába szegődött. Már belépett a pálos rendbe, amikor a német-magyar-cseh király, I. Ferdinánd diplomáciai megbízással magyar területre küldte, ahol kincstárnokként dolgozott. Később püspökké szentelték.

1540-ben komoly feladatot várt rá egy zavaros politikai helyzetben. I. (Szapolyai) János magyar király - ezt a címet Ferdinánddal közösen, de egymástól függetlenül viselték - szívszélhűdése után már halálán volt, amikor rábízta felesége, Jagelló Izabella lengyel királylánytól kilenc napja született II. János (Zsigmond) tanácsadói tisztét. A gyermeket a pozsonyi országgyűlés ugyan szintén királlyá választotta, ezt a döntést azonban I. Ferdinánd nem fogadta el. Arra a megállapodásra hivatkozott, amit Szapolyaival még 1538-ban kötött Váradon, amelynek értelmében Szapolyai halála után a trón mindenképp az övé lesz.

Ez azonban csak látszólag volt ennyire egyértelmű. A békeszerződésben foglaltakat egyik fél sem tartotta be, hiszen Szapolyai egy év múlva lengyel feleséget választott, Ferdinánd pedig nem segítette a majdan birtokába kerülő országot, sőt a török helyett Budát támadta meg. Ellene a várost Fráter György védte, miközben Ferdinánd már azt javasolta a szultánnak, hogy osszák fel kettejük között Magyarországot. Az oszmán uralkodó azonban tudatában volt, hogy a magyar-Habsburg-viszály neki kedvez, ezért a gyengébbnek tűnő magyarok mellé állt. Ezután a török ostrom nélkül, csellel foglalta el Budát 1541. augusztus 29-én, pontosan úgy, ahogy azt Egri csillagok című regényében Gárdonyi Géza leírta.

A gyermek királynak el kellett hagynia Budát, és édesanyjával Gyulafehérvárra távoznia, támogatásukkal a szultán Fráter Györgyöt bízta meg. Az egyházi politikus helyzetét bonyolította, hogy a már haldokló Szapolyainak is ígéretet tett, hogy a német és török ellen védelmezi az országot, jóllehet csak Erdély maradt viszonylag önálló a szultán védnöksége alatt.

Fráter azonban nemzetvédő hazafiként oldotta meg a kilátástalan helyzetet - aminek részleteit hitelesen gyűjtötte össze Szekeres Lukács Sándor székely jogász-író. Hívó szavára egymást követték az országgyűlések, ahol megalapították az Erdélyi Fejedelemséget, elfogadták II. Jánost királynak, miközben a bíboros a Habsburg-párti nemeseket is próbálta tárgyalásokon megnyerni. Anya és gyermeke beköltözött György gyulafehérvári püspöki palotájába, onnan irányították Erdélyt. Ferdinánd eközben továbbra is sikertelenül próbálkozott Buda visszavételével.

A reménytelen helyzetből Ferdinánd úgy próbált kilábalni, hogy megegyezett a szultánnal, jelentős kártérítés cserébe övé maradhat a Nyugat Magyar Királyság. Ezt persze megtudták az erdélyiek is, akik Izabellát választották a nevezett országrész vezetőjéül. A politikában járatlan asszony Ferdinánd követeivel tárgyalt Erdély átadásáról, miközben más szempontok alapján ugyan, de ezt tette Fráter György is. Ferdinánd olasz zsoldos Gian Battista Castaldo vezetésével sereget küldött érdekei érvényesítésére, ami azonban kevés volt a királynő tartósabb sikeréhez.

Egyezkedésük nem maradhatott titokban a szultán előtt, ezért parancsot adott Fráter elfogására és megölésére. A barát azonban ügyes politikai húzásokkal mégis megerősödött. Először Izabella székhelyét, Gyulafehérvárt foglalta el, ami után a királyné belátta, hogy nem biztosíthatja uralmát, és fiával Lengyelországba távozott.

űBár Ferdinánd nem nyugodott bele vereségébe, nem volt katonai ereje, hogy azon változtasson, ráadásul a török Erdély és a Partium több várát is elfoglalta. Kétségeit csak erősítette, amikor a Habsburg-csapatok által sikeresen ostromolt Lippa török védőinek a Fráter - taktikai okokból - szabad elvonulást biztosított. Ferdinánd Fráter György megöletése mellett döntött. Annak erdélyi várkastélyába, Alvincre küldte Castaldót, aki 1551. december 17-én követként jelentkezett társaival az egyedül lévő bíborosnál, majd levelet adott át neki. A már olvasásba mélyedt embert a túlerő legyűrte és megölte. Bizonyságul, egyfajta halotti tanúsítványként levágták és elvitték magukkal a mindenki által jól ismert szőrős fülét.

Ferdinánd arra számított, hogy mivel szívességet tett a Martinuzzi kettős politizálását jó ismerő török portának, cserébe megkapja az igényelt magyar területeket. Ehelyett csak azt érte el, hogy Szulejmán óriási sereggel indult a Ferdinánd kezén lévő várak ellen. Egyetlen kivétellel mind el is foglalta, csupán a Dobó István által irányított Eger tartott ki.

Mit tett Nyugat-Európa a földrészt fenyegető veszedelem elhárítására? Időhúzó ügyeskedése, nemtörődömsége Magyarország három részre osztásához vezetett, ami csak Savoyai Jenő 1697-es zentai, török fölött aratott győzelmével ért véget. Ám ez sem a békét hozta el a magyaroknak, hanem a Habsburg Birodalomba történt beolvasztásukat.

Európa nyugati fele most is abban reménykedik, hogy míg a Dél- és Kelet-Európát elözönlő iszlámhívők meggyengítik a területet, ők időt nyernek saját megerősödésükhöz. Ezzel azonban elkéstek. Az elmúlt években ellenőrizetlenül beáramlott muszlim millióktól már nem tudnak megszabadulni, ahogyan a velük remélt gazdasági felemelkedés is lehetetlen. Ezen országokkal ellentétben, a bevándorlásnak gátat szabó európai államok észrevehetően erősödnek, mert aki időt nyer, életet nyer. Erre törekedett Martinuzzi Fráter György is, sajnos az ahhoz szükséges idő számára nem adatott meg.

Szakács Gábor Magyar Demokrata 2019. január9.

Fénykép: Friedrich Klára

Nyitólap

KITEKINTŐ

Ismétlődő múlt - Martinuzzi Fráter György

Oldal tetejére