Édesapja táncdal zenekarban gitározott, nagymamája hegedült.

- A magyar parasztzenével való összeolvadásom akkor következett be, amikor édesanyám keresztapját, Dani bácsit, egy nagyecsedi parasztembert énekeltettem meg. Mindig az ilyen leforrázó élményeket kerestem és ezen keresztül kapcsolatot a magyarságommal - kezdi beszélgetésünket a zenész, aki 14 éves korában először még a gitárt vette kezébe és mint a legtöbb fiatal, szinte magától tanulta meg az akkordokat. Életében a másik fordulatot egy évvel később a citera megismerése jelentette, amikor tanára, Thüringer Tibor mélyen emberi hozzáállásával, türelmével megmutatta neki a tiszta forrásból származó népzenét. Ettől kezdve egyszerre hatott rá a magyar nép- és a 60/70-es évek rockzenéje. Elsősorban az előadásmódban érezte közöttük a párhuzamot, hiszen ahogy az erdélyi cigányprímás, úgy Jimi Hendrix sem játszott el kétszer ugyanúgy egy dalt. Mai napig is a két műfaj ötvözetét hallgatja legszívesebben, a rockból elsősorban Led Zeppelint, Jimi Hendrixet, Rory Gallaghert, Colosseumot.

Bár gimnáziumi évei alatt még rock feldolgozásokat játszó zenekar tagja volt, amikor húsz évesen megtanult hegedülni, attól kezdve csak népzenét játszott. Feleségével tánccsoportokat kísértek, lakodalmakon zenéltek, táncházi zenét játszottak, de saját műsorokat is adtak Félnótás néven, kedvenc népdalaikat gitárra is átültették. Mióta gyermekeik világra jöttek, Márton "brácsása" már nem ér rá a közös fellépésekre, jelenleg is GYES-en van a harmadik picivel.

- A gyerekekkel otthon nem hallgattatunk különböző buta, bárgyú, rövid lejáratú főhősökről szóló meselemezeket, ők is azt hallgatják, amit mi, népzenéket, vagy az abból eredeztethető zenéket. Szülőkként persze szeretnénk, ha mindhárman tanulnának valamilyen hangszert, de egyéni adottságaikat is figyelemmel kell kísérnünk, nem szabad őket megfosztanunk a felfedezés örömétől, mind a stílusok, mind a hangszerek tekintetében - utal a szülői felelősségre Tumbász Márton.

Zenészeknél nem kerülhető meg a megfelelő hangszer kiválasztásának kérdése sem. Neki először nagymamája szerzett egyszerre két hangszerésznél készült hegedűt, citeráját hangszerész barátja készítette ajándékba, mandolinját pedig örökbérleti szerződés alapján használja. Azt javasolja, hogy aki zenélni kezd, annak első hangszere legyen nagyon jó, hiszen eleinte elég az "ujjukkal" megküzdeniük, nem pedig a hangszer esetleges hibáira is figyelni. A hegedű kiválasztásánál csak a hangszerek kitartó végigpróbálgatása segít, nagyon jó darabra is rábukkanhatunk, ha türelmesek vagyunk.

Bese Botond dudás, Tumbász Márton hegedűs és brácsás felesége

Autentikus népzenét már kevesebbet hallgat, inkább annak feldolgozott változatait, de nem világzenét (!), a rockhoz való viszonya viszont semmit nem változott. Ennek következtében dudás barátja, Bese Botond, 2005-ben meghívta a stílusában népzenei elemeket sem nélkülöző Romantikus Erőszak nevű zenekarba, amelynek 2006 óta megjelent albumain Tumbász Márton állandó vendég. Ez a megnyilvánulás lehetőséget adott számára, hogy játékát szélesebb tömegek is megismerjék. Azóta közreműködött Szakács Gábor-Friedrich Klára szerzőpáros két történelmi zeneművén is, legutóbb a Rákóczi él című rock-régizene lemezükön, ahol mindhárom hangszerét megszólaltatta. 2007-ben a Romantikus Erőszak alapító/vezetője, Sziva Balázs hívta meg az egyébként metál zenét játszó Moby Dick tagjaiból alakult Hungaricába. Velük először az Ide születtem című nótában játszott, aminek igazi múzsája, ihletője szerinte egyik korábbi miniszterelnökünk lehetett, akinek közismert szavajárása szerint "el lehet innen menni".

Újabban a történelmi rock műfajú H-599 csapatának megszólalását színesíti és játszik a zenekar nyáron megjelent Kitekintés című lemezén és már boltokban van a Hungarica Nincs más föld, nincs más ég című új albuma is, ahol újabb nótában szerepel.

Tumbász Márton reményteljes fiatal zenész, aki részben Ökrös Csaba és ifjú Csoóri Sándor népzenéje, részben a rock klasszikusainak nyomán gépek uralta világunkban is az igazi zenének szerezhet újabb barátokat.

Tudósítónktól
Arany Tarsoly 2009. november/december