Nagy munkára vállalkozik, aki Koppány életét szeretné a nyilvánosság elé tárni, mivel rendkívül kevés a megbízható adat. Maurer Teodóra és Onody Gyula mégis megtette.

A Koppány - Somogy hercege című kötet két szerzője nem most találkozott először, hiszen már a gimnáziumban is osztálytársak voltak. Kapcsolatukat a tavalyi osztálytalálkozó elevenítette fel, amit erősített, hogy érdeklődésük az elmúlt évtizedekben hasonló irányba mozdult. Teodóra német szakos tanár, majd könyvtáros lett, míg Gyula, a balatonszabadi polgárinfo szerkesztője évek óta bújja a magyar őstörténettel kapcsolatos könyveket. Ráadásul mindketten Somogyországban élnek, és ettől kezdve egyenes út vezetett Koppány életének bemutatásához. A gondok már az első lépéseknél kezdődtek.

- Amikor a lexikont a kezembe vettem hiányos adataival, benne a születési hely*?, meghalt*? tisztázatlanságával, amely csupán a felnégyelést emelte ki, bizony kevésnek tűnt egy kötethez. Könyvtárosi tevékenységem azonban lehetőséget adott a kutatásra, és ennek során egyre szebb irodalmi szemelvényekre, izgalmasabb történelmi részletekre bukkantam - emlékezik a kezdetekre Maurer Teodóra, a Somogy Megyei Honismereti Egyesület tagja. Az alapvető bizonytalanság tehát már Koppány születése és halála körül jelentkezett. A számításánál István feltételezett születését (970-es évek végén), valamint megkeresztelését (994) vették alapul. Ez utóbbi Koppány esetében 973, míg a párhuzamot figyelembe véve születése 959-re tehető, amihez a szerzők várják a szakemberek észrevételeit.

- Halálának körülményei legalább ennyire tisztázatlanok. A Képes Krónika, amely a harci eseményeket csatajelenetekkel ábrázolja, ezt éppen Koppány esetében mellőzi. Csupán néhány harcos veszi körül a térdelő, hátrakötözött kezű személyt, akit épp lefejeznek. Nem véletlenül él a feltételezés, hogy vagy önszántából ment Veszprémbe, hogy Géza fejedelem halála után az utódlást megbeszélje, vagy oda hívták, majd megölték - foglalja össze a kételyeket Onody Gyula.

Bárhogy is történt, mindenképp a szeretet könyvének nevezi a kiadványt. Amellett, hogy szerzőtársával igyekeztek igazságot szolgáltatni a hivatalosan mind a mai napig bűnösnek kikiáltott Koppánynak, szándékuk szerint egyértelműen a Koppány-István vita tompítására törekedtek. Vigyáztak, hogy maguk ne politizálják át a gondolatkört, ne alkossanak megkérdőjelezhetetlen véleményt, inkább élő és már elhunyt történészek (többek között László Gyula), régészek, nyelvészek gondolatait bemutatva az olvasóra bízzák a következtetést.

Felkerestek a főhős személyéhez kapcsolódó Árpád-kori településeket is, köztük Andocsot, Somogyvárat. Ennek során bizonyosodott be, hogy Koppány szellemiségét és meghatározó történelmi szerepét az évszázadoknak sem sikerült elhomályosítani, mivel több helység vallja magáénak a néhai nagyurat. Törökkoppány lakói mindennapjaikban még a névhez ragasztott jelzőt is elhagyják.
Hogy a kötet lehetőleg minden korosztályhoz szóljon, Teodóra a Képes Krónikától az imán, mesén, mondán, legendán, drámán keresztül minden rendelkezésre álló műfajt bevont a szerkesztésbe.

Előrelátását igazolja, hogy amikor a somogyvári Szentesica forrásnál lévők értesültek tőlük, hogy milyen könyv készül, azonnal meghívták a két szerzőt, hogy gyerekeknek is tartsanak előadást a témáról, akik azt érdeklődéssel végig is hallgatták.

Nem kevésbé örvendetes, hogy az Előszót Móring József Attila, a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselője, Somogyvár polgármestere írta hiánypótlónak nevezve a kötetet. És hogy mit jelenthet Koppány, arra Onody Gyula így válaszolt: A magyar szabadságvágyat jelképezi.

Szakács Gábor

Fénykép: Szmolnik János

Magyar Demokrata 2012/49.