Nyitólap

KITEKINTŐ

Magyar-lengyel, két jó barát

Nyugat-Európa ellenséges magatartása miatt Magyarországnak olyan népekkel kell barátkoznia, amelyek szeretettel állnak hozzá.
Egy ilyen lehetőségről dr.Csisztay Gizella lengyel tolmáccsal, műfordítóval beszélgettünk.

Ha Lengyelországot bárhol megemlítik, biztos, hogy Báthory István közös királyunk, I. és II. (Jagello) Ulászló lengyel királyok, II. Rákóczi Ferenc bécsújhelyi menekülése, valamint szabadságharca leverése után ott töltött időszaka biztosan szóba kerül. Maguk a lengyelek arról sem feledkeznek meg, hogy a II. világháborúban a német és szovjet támadás után legalább százezren leltek menedéket elsősorban a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területsávban.

Az 1960-as években az akkori szovjetbarát magyar politika megpróbálta elterjeszteni a fiatalság körében, hogy ez az évszázados barátság már csak az idősebb korosztály emlékezetében él. Hogy ez mennyire nem így volt, arra Csisztay Gizella így emlékezik:

- Amikor 1965-ben először jártam Varsóban, korhatár nélkül azonnal szeretettel fogadtak, az 1956-os forradalomról kérdeztek és ott segítettek, ahol csak tudtak. Valamilyen rejtélyes okból - hallottam, hogy egy genetikus kimutatta, a magyarok, lengyelek és horvátok azonos népcsoportból származnak - ebben az európai országban várják mindig tárt karokkal a magyarokat. Ezzel szemben idehaza még felsőfokú orosz nyelvvizsgával sem vettek fel többszöri próbálkozás után magyar-orosz szakra. Ebben nyilván szerepet játszott, hogy anyai nagymamám nyugdíj nélkül élő hortobágyi kitelepített volt - idézi fel keserű emlékeit a tolmács-műfordító.

Mivel édesapja mindig arra emlékeztette, hogy jó magyar nem lehet, aki a lengyeleket nem szereti, 15 évesen barátkozni kezdett a nyelvükkel. A gyakorlást nagyban segítette, amikor a harmadik gimnáziumot követő nyári szünetben gyermeknevelői lehetőséget kapott egy hol Varsóban, hol Gdanskban élő színészcsaládnál. Barátai azt is elintézték, hogy nem hivatalosan Lengyelországban tanulhasson azokkal a magyar bölcsészekkel, festőkkel, zenészekkel, akik idehaza, hozzá hasonlóan labdába sem rúghattak.

Később már Magyarországon, esti tagozaton végezte el a lengyel szakot és dolgozott 1970/80-ban Budapest egy IX. kerületi szakközépiskolájában megtűrt személyként, míg a nyarakat a Wroclawi Egyetem előadójaként töltötte az itthon tőle megtagadott ösztöndíjjal. Ezzel együtt is hálás az ELTE magyar lektorátus akkori vezetőjének, Szili Katalinnak (csak névrokona politikusnak), aki 1987 óta biztosított számára lehetőséget, hogy megbízott előadóként órákat adjon és lengyel-magyar műfordítási gyakorlatokat végezzen. Azóta lengyel-magyar irodalomból a kisdoktori és kandidátusi vizsgáit is letette, ám a mellőzés időszaka, az Antall kormány négy évét kivéve, amikor a Külügyi Intézetben volt lengyeles, csak 2010 októberében ért véget. Ekkor vehette át Varsóban a nagykövet és a Magyar Intézet igazgatójának jelenlétében a lengyel kulturális miniszter különdíját.

Szerinte a nemzettudat mellett az élet más területén is érdemes példát venni ettől a néptől. Miközben nálunk a híradások hemzsegnek az idegen szavaktól, náluk a kultúra, a színház, a szép beszéd mind a mai napig szent. Ennek múltbeli gyökere az ország időről időre idegen hatalmak által történt felosztása, ahogyan egy könyvcímük fogalmaz: Amikor a haza csak egy nyelv volt.

A Szegedi-Maszák Mihály magyar irodalomtörténetének megjelentetése, amelyben Balassit epigonként, Janus Pannonius pornográf költőként szerepelteti, Lengyelországban elképzelhetetlen, ahogyan az ő kultúrájukat támadó külföldieket sem fogadják be. A Lengyel Nemzeti Színház alapítóját, Bohuslavskit elég profán módon ábrázoló Spíró Györgyöt egyszerűen kitiltották Lengyelországból.

- A két állam jövőbeni együttműködésének alapja is a civil kapcsolatok bővítése. Ez a módszer még a Jaruzelski időszakban is működött, pedig akkor a magyar hatóságok úgy a hozzánk érkező lengyel turisták, mint itteni barátaik Solidarnosc jelvényeit leszedette, a magyarok 1982-ben mégis a Szolidaritás árváinak szerveztek magánházaknál balatoni nyaralást. A 2006. október 23-i budapesti vérengzés után ugyancsak civil szervezetek vittek dokumentumfilmet Brüsszelbe, hogy levetítsék a Néppártnak. Elsőnek a lengyelek volt Szolidaritás tag Néppárti képviselőnője állt fel az ülésteremben, hogy ezt nem lehet szó nélkül hagyni. Cselekedetét az olasz képviselő követte - említ két jellemző esetet a tolmácsnő. Mert ne feledjük:

Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki -
Magyar lengyel két jó barát, együtt harcol, s issza borát.

Szakács Gábor
Arany Tarsoly 2011 április

Nyitólap

KITEKINTŐ

Magyar-lengyel, két jó barát

Oldal tetejére