Mária
Országa
|
|
|
Mária
Országa
|
|
|
Mária Országa |
"A Regnum Marianumot Sztálin 70. születésnapjára rombolták le"
Nincs nagyobb gyűlölség a Földön, mint a gyaurok, azaz hitetlenek megnyilvánulásai az Istenhívő tömegek iránt. Ez a népség ugyanis képtelen elfogadni, hogy nem őt, illetve vezéreit tisztelik az emberek Istenként. Mennyei Urunk követőit többek között azzal igyekszik megtörni, más belátásra bírni, hogy kegyeleti helyeit, templomait pusztítja. Ahogyan a Regnum Marianummal is tette.
 |
1931. július 14-ét írták.
Az ország lakossága, ha lassan is, de felocsúdott Károlyi Mihály árulását, az
1919-es Tanácsköztársaság 133 napos rémuralmát, a bolsevik emlőkön nevelkedett
Szamuely Tibor akasztatásait, Kun Béla és a többi jómadár gaztetteit követő
kábulatából. Hálaadásuk egy óriási alapterületű, 1820 négyzetméteres, délfrancia
stílusú, kupolás templom felépítésében nyilvánult meg, amelyet az említett napon
szentelt fel Serédi Jusztinián esztergomi érsek, bíboros-hercegprímás. Az épület
a Magna Domina Hungarorum (Magyarok Nagyasszonya) nevet kapta, ám a köznyelv
a regnumos papokról csak Regnum Marianumnak (Mária Országa) nevezte.
De kik is voltak ezek a papok és honnan az elnevezésük? Magyarországon a reformáció
évei után, a katolicizmus újbóli térnyerése idején az 1600-as évek második felétől
terjedt el ez a megjelölés. Háromszáz évvel később Prohászka Ottokár, az esztergomi
papnevelő intézet lelki igazgatója elevenítette fel ismét, aki olyan modern
papság felnevelését tartotta kiemelt céljának, amely az ifjúsággal foglalkozik.
Tanítványainak Budapest VII. kerületében, a Damjanich utcában vett házat Majláth
Gusztáv püspök atya, ahol világi papokként hitoktatókként, egyesületi vezetőkként
fejtették ki tevékenységüket, imádságaikat kis kápolnájukban végezték. Az ő
közösségük vette fel 1896-ban a Regnum Marianum nevet.
Mivel ebben a városrészben
nem volt a nagyszámú hívő befogadására alkalmas templom, ezért az új, méreteiben
már megfelelő épület helyét Prohászka tanítványa, Shvoy Lajos jelölte ki a Városliget
szélén és adott megbízást tervezésére Kotsis Ivánnak. Az építkezés, amelynek
alapító okmányában a "Hálából a kommunizmustól való megszabadulásért"
mondat is szerepelt, 1925-ben kezdődött.
Már csak az említett idézet következményeként is a második világháborút követő
újabb kommunista uralom nem tűrhette, hogy pártvezérei helyett a hívők a Regnum
Marianumban továbbra is ahhoz a Boldogasszonyhoz/Máriához imádkozzanak, akinek
oltalmába 1948 karácsonyi letartoztatása előtt Mindszenty hercegprímás éppen
itt ajánlotta az országot.
A hatalom ideje 1951-ben jött el, amikor a Rákosi kormány születésnapi ajándékkal
készült kedveskedni Sztálinnak: a 70. életévét decemberben 21-én betöltő önkényúr
szobrának felállításával a Felvonulási téren, valamint a 70-es trolibusz beindításával,
amelynek tervezett útvonala pontosan a Regnum Márianum tengelyén haladna keresztül.
A történteket Hajnal György plébános-kanonok, aki diákként 1946-tól tartozott
a regnumos közösséghez, a szemtanú hitelességével mondja tovább.
- Szinte perverz módon először a templom tervezőjét, Kotsis Ivánt akarták megbízni,
hogy ezúttal a bontást tervezze meg, ő azonban ezt visszautasította, ami akkoriban
életveszélyes lépésnek számított. Ezt követően a tervezői irodáját keresték
meg, de az alkalmazottak is nemet mondtak. Az utolsó vasárnapi szentmise után
élő lánc vette körül a templomot, ám az ÁVO katonái szétzavarták az embereket
és megkezdődött a munka. Először az áldoztató rácsot döntötték ki, majd felmásztak
a kupolára, ahol csákánnyal összetörték a szent istváni korona kőből készült
méretarányos mását, felszakították a rézlapos borítást, de belátták, hogy hagyományos
eszközökkel nem boldogulnak határidőre- emlékezik plébános-kanonok úr.
Ezt követően palánkkal vették körül az épületet és a szovjet hadsereg ukrán
szárnyának még egymáshoz sem szólható katonáival végeztették el a piszkos munkát.
Ha valaki mégis beszélni merészelt, az őr riasztólövést adott le a betonba.
A robbantásról ugyan értesítették a környék lakosságát, hogy nyisson ablakot,
azok egy része még így is betört, a Szakszervezetek Házánál álló őr/portás pedig
légnyomást kapott.
A törmelékkel betöltötték az altemplomot, amelynek egyik oszlopával azonban
még a hadsereg sem bírt, így arra helyezték évtizeddel később a Kádár-korszak
Tanácsköztársaságot jelképező szobornak nevezett förmedvényét. A többi romot
titokban, éjszaka szállították el különböző helyekre, azonban Hajnal Görgynek
mégis sikerült megfigyelni néhány lerakatot. Ezért is tudja, hogy pl. az Egressy
út menti Postás futballpálya lelátóit is azzal töltötték fel, míg két hatalmas
bordaívet és két mellékoltár apszisát a jelenlegi M3 autópálya oldalából ásatott
ki három méter mélyről, amelyeket aztán 1990-ben az általa építtetett és azóta
is vezetett, XIV. kerületi, Zoborhegy téri Regnum Marianum templomhoz hozatott.
- Mivel falai mindmáig megvannak, megvalósíthatónak tartanám az altemplom feltárását,
amelyben a megbékélés jegyében ökumenikus emlék- és istentiszteleti helyet,
valamint egy kiállítási csarnokot alakíthatnának ki. Később lehetne dönteni
arról, hogy milyen igény van az épület teljes helyreállítására, ha pedig a romokat
műemlék jellegűvé nyilvánítanák egészen más lehetőségek is megnyílnának - vázolja
elképzeléseit Hajnal atya.
Maruszki Gábor, a XIV. kerület polgármesterének, Rátonyi Gábornak személyi titkára,
megkeresésünkre elmondta, hogy Rátonyi Gábor egyetért plébános-kanonok úr elképzelésével
és noha a Polgármesteri Hivatal Főépítészi Irodájának és Építéshatósági Osztályának
egyelőre nincs tudomása olyan beadványról, amely az egykori altemplom kulturális
és egyházi célokra történő hasznosításáról szólna, annak megvalósítása érdekében
az alábbi lépések megtételét javasolja. Bár az alapfalak feltárása nem építéshatósági
engedélyköteles munka, előtte egyeztetni kell a terület tulajdonosaival és a
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával, mert ezen intézmények engedélye
viszont szükséges.
A helyzetet bonyolítja, hogy közigazgatási szempontból a XIV. kerülethez tartozó,
védett közparkként nyilvántartott Városligetnek, több tulajdonosa is van: a
Fővárosi Önkormányzat nagyjából 90% feletti arányban, a további 10%-on a Zuglói
Önkormányzat, a Magyar Államkincstár és a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány
osztozik.
- A fenti állapot következtében hiába léteznek a XIV. kerületnek hatályos, a
Városligetre is vonatkozó tervei - Zugló Kerületi Városrendezési és építési
Szabályzata (ZKVSZ), valamint Zugló Kerületi Szabályozási Terve (ZKSZT) -, ezen
tervek érvényességét a tulajdonosi jogok zömét gyakorló Fővárosi Önkormányzat
Főpolgármesterei Hivatalának Főépítészeti Osztálya vitatja. Ugyanakkor ennek
alapján lehetett jogerős építési engedélyt adni a közelmúltban az '56-os emlékműre,
amit viszont a Főváros vezetése nem vitat! - ad helyzetjelentést Maruszki Gábor.
|
Szerettük volna a Főpolgármesteri Hivatal véleményét is hallani Hajnal atya elképzelésének lehetséges fogadtatásával kapcsolatban, onnan azonban írásos kérdéseinkre nem kaptunk választ. Kaptunk viszont tájékoztatást Holdampf Lajos süttői vállalkozótól, akinek felajánlásával és segítségével a helybéli kőfaragók összefogásával, támogatásával süttői mészkőből készülne az egykori Regnum Marianum templom kápolna nagyságú élethű másolata. Az altemplom tervrajza megvan, további kutatásokat igényelnek azonban a felépítmény műszaki leírásai és tervei, mivel a vallásgyűlölő önkényuralom ezeket a dokumentumokat is igyekezett eltűntetni. Felkutatásukhoz kérik a nyilvánosság és a társadalom segítségét, akárcsak a kőfaragók anyagi lehetőségeit meghaladó építőanyag beszerzéséhez is.
Ha a tervrajzok előkerülnek,
Kajdócsi Jenő építészirodájának vállalása révén megkezdődhet a méretarányos
tervezés, ezt követné mészkőkockákból Holdampf Lajos műhelyében a másolat elkészítése,
amelynek végső elhelyezéséről társadalmi bizottság döntene. A vállalkozó, maga
azt szeretné, ha a bármikor szétszedhető és másutt újból összeállítható kápolna
a Regnum Marianum feltárandó altemplomába kerülne és búcsújáróhellyé válna.
Mivel a Regnum Márianumot a Tanácsköztársaság feletti diadal emlékére emelték,
Holdampf Lajos a méretarányos másolatot is Kun Béla utódaitól, az újbolsevik
rétegtől remélhető megszabadulás emlékére, idén október 23-ra szeretné befejezni.
Bizony nem ártana felpörgetni az eseményeket, hiszen küszöbön áll a Gyurcsány
kormány meghirdette 1956-os emlékmű, a Tanácsköztársaságot jelképező Fegyverbe
elnevezésű szobor rémségéhez hasonló 'vaskefe' elhelyezése az említett területen.
A Regnum Marianum helyén már ott díszelgett évtizedekig a vörös önkényuralom
ezen jelképe, most újabb, a sivár bolsevik lelkivilágot tükröző csonk igyekszik
rátelepülni az egykori templom alapfalaira. Ez a lépés nem csak egy Istenkáromlással
ér fel, hanem arculcsapása azoknak a regnumos atyáknak, akiket a Kádár-korszakban
perbe fogtak, 8-12 éves fegyházbüntetésekkel sújtottak - az utolsó ilyen ítélet
1971-ben született - és szinte eszmei folytatása annak az 1950-1990-ig hatályban
volt rendeletnek, amely megtiltotta Magyarországon új templomok építését.
A kommunizmus már "a
múltat végképp eltörölni" csasztuska sorral is jelezte, hogy számára nem
létezhet régi korok évezredes értékrendszere. Ez tükröződik azon igyekezetében,
amellyel a Regnum Marianum helyét legszívesebben sóval hintené be, majd olyan
építménnyel fedné le, melynek majdani szükségszerű elbontása tovább tartana,
mint a Tanácsköztársaság szobráé. Így aztán nem is akkor, hanem most kellene
lépni.
Magyar Demokrata 2006/11.
Szakács Gábor
 |
|
Mária
Országa
|
|
|