Más a béres és más a gazda
|
|
|
Más a béres és más a gazda
|
|
|
Más a béres és más a gazda |
Kiszámíthatóbb életet kívánnak a kárpátaljaiak - tolmácsolta a Demokratának az ott élő magyarok legfontosabb újévi kívánságát Jenei Károly, Visk református lelkésze.
Hogyan került
Viskre?
Ott születtem és mivel Kárpátalján nincs lelkészképzés, Debrecenben végeztema
teológiát. 2001-2006-ig voltam egyetemista, majd a hatodik évet Visken töltöttem
segédlelkészként. Még két évig beosztott lelkész voltam, utána szenteltek pappá.
Lelkipásztorok esetébenrendhagyó, ha a saját szülőfalujukban szolgálhatnak.
Ráadásul aviski gyülekezet megfelel egy nagyobb magyarországinak,ezért ilyen
helyre több éves lelkészi gyakorlat után kerülhet valaki. Mivel az elődöm és
a gyülekezet között 2006-ban kenyértörésre került sor, még a debreceni kápláni
vizsga előttfelhívtak, hogy hazajönnék-e? A válaszomcsak az lehetett, hogy amennyiben
az egyházi hatóság beleegyezik, szívesen. A meghívásban szerepet játszhatott,
hogy már a családomat is ismerték, ennek okán is kaptam bizalmat.Diplomás emberként
hazatérve sok mindent újra meg kellett tanulnom. Olyan vagyok, mint a járni
tanuló gyermek, aki olykor elengedi már a karosszéket, de azért még jól esik
neki fogódzni.
Évekkel
ezelőtta magyarországi református egyház bejelentette, hogy a határoktól függetlenül
visszaállítja a történelmi egyházközségeket. A viski melyikhez tartozik?
Az egykori Máramarosi medencének vagyunk a peremén, ígya Kárpátaljai Református
Egyházkerület Máramaros-Ugocsa Egyházmegyéjéhez tartozunk. A politikai országhatárokkal
sajnos az egyházi határok is lezárultak, nyilván erre volt válasz 2009. május
22-e, amikor a magyarországi, kárpátaljai, délvidéki, erdélyi és partiumi részegyházak
aláírták a Magyar Református Egyház Alkotmányát.Trianon után, 1923-ban, egy
akkor alakuló, sokszor gazdát cserélő területen meg kellett alakulnia a Kárpátaljai
Református Egyházkerületnek, amelyika szovjet kommunista önkényuralom idején
összefogta azt a harmincegynéhány lelkészt, akikellátták az összes szolgálati
lehetőséget, amelyet az állam igyekezett minél jobban megszorítani.Kereszteltek,
temettek,eskettek, istentiszteleteket tartottak, házi szertartásokat végeztek,
mert csak erre volt lehetőség.
A moldvai
csángóknál, Pustinán tapasztaltam, hogy a temetőben az elkorhadt síremlékek
cseréjekor a román sírkövesek már román névvel helyettesítik az eredeti csángó-magyart.
Vannak-e Kárpátalján hasonló jelenségek?
Bár a közigazgatásnak sikerült úgy felosztani a lakosságotVisken, hogy az ember
ne érezze magát jól, a moldvai helyzet nálunk nem jellemző.Jóllehet mindegyik
temető köztemető, de a római katolikus, református, görögkatolikus és pravoszláv
felekezetnek külön temetkezési helye van, és teljes mértékben tiszteletben is
tartjuk egymást.A magyarok temetőiben 99 százalékbanmagyar feliratok szerepelnek,
a maradék egy százalék is csak akkor fordul elő, haavegyesházasságból származó
fél szeretné, hogy társa mellé az ö nevét is felírják.A moldvaihoz hasonló síremlékátírásra
nálunk nem is akadna jelentkező.
Egyházi
tevékenysége mellett elsődleges feladatának a viski magyar óvoda megnyitását
tartja. Az a felismerés vezette, hogy az óvoda magyarságmegtartó ereje nagyobb,
mint az iskoláé?
Amikor 2006-ban hazakerültem, az épület előtt elvonuló temetések alkalmával
láttam, hogy milyen állapotban van. 2007-ben aztán rákérdeztem. Elmondták, hogy
leállt a felújítás, mert egyfelől nincs, aki foglalkozzon vele, másfelől a gazdasági
és politikai helyzet ezt nem is teszi lehetővé. Ehhez jött, hogy a szülők egyre
gyakrabban teszik fel maguknak a kérdést, hogy gyermekük miként boldogul jobban?
Ha diplomát szeretne, és az országban marad, az ahhoz szükséges emelt szintű
érettségit csak ukrán nyelven teheti le.Ha viszont Magyarországon jár középiskolába
vagy gimnáziumba, és ott szerez diplomát, ezt követően a legtöbben már nem térnek
vissza Kárpátaljára. Mindegyikük hiányzik! Nagy szükségünk van a magyar értelmiségre!
Egyházközségünkben évi harmincöt-negyven keresztelőt tartunk, ami hároméves
átlagban száz gyermeket jelent, de csak a töredékük kaphat óvodai elhelyezést.
Márpedig magyar szellemiségű óvoda nélkül a magyarság esélyei nagyban csökkennek,
amikor a szülők iskolát, illetve jövőt választanak gyermeküknek. Az Úristen
úgy rendelte, hogy Viskre szülessek, ezért úgy éreztem, hogy az itteni magyar
óvoda ügyét a képességeimhez mérten kötelességem előremozdítani.
Az előrelépéshez
ki, mi okozta a legnagyobb változást?
Két esemény. APécsett rendezet Kálvin-konferencián találkoztam dr. Hoppál Péterrel,
aPécsi Református Gimnázium korábbi igazgatójával, a Fidesz országgyűlési képviselőjével,
aki azt javasolta, hogy az egyházközségünknek kellene átvennieaz épületet, amely
akkor a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetség Viski Alapszervezetének tulajdonában
volt. Hazatérve ezt a javaslatot elmondtam az érintetteknek, az egyházközség
pedig az átvétel mellett szavazott. A KMKSZnekünk is ajándékozta az ingatlant
azzal a feltétellel, hogy a tulajdonjogot később senkinek át nem adhatjuk, befejezzük
a felújítást, és magyar óvodakéntműködtetjük. A másik meghatározó esemény a
Győr-Moson-Sopron megyei magánerdészekkel, mint hozzánk látogató turistákkal
történt találkozásom volt, akik megkérdezték, hogy mivel segíthetnek nekünk.Azt
feleltem, hogy könyvekkel, másolópapírral, stb., ők azonban ezeknél nagyobbra
gondoltak, mire elmondtam nekik a magyar óvoda ügyét. Azóta is ők az egyik legkomolyabb
támogatói és mozgatóia felújításnak.
Mivel az
óvodai beíratást az ukrán törvények előírják, a magyar gyerekek az ukrán óvodában
szoronganak szinte elképzelhetetlen körülmények között.
A támogatásoknak köszönhetően idén már úgy tudtukelkezdeni az épület felújítását,
hogy mindenműszakilag szükséges szakhatósági engedélyünk rendelkezésre állt.
Márciustól decemberig folyamatosan végeztük a szükséges munkálatokat, éskalákában
dolgoztak rajta a viskiek, ami 120-130 munkanap felajánlását jelenti. Kiderült,
hogy a majd százéves, egyszintes kőiskolának tervezett épület,amelyre 1993-ban
még egy emeletet húztak, sokkal rosszabb állapotban van, mint amilyennek először
látszott. Ezt a terhelést a falak nem bírták, ráadásul az építési szabvány földrengés-biztonsági
szempontból utóbba 7-es csoportba sorolta Visket! Ennek megfelelően kellett
a terveket elkészíttetni. A támogatók között mindenképp meg kell említenem Gárdai
György barátomat, a Paksi Gasztroblues Fesztivál szervezőjét, aki a koncertekhez
kapcsolódó kísérőrendezvények bevételét adományozta a munkálatok költségeire.Ezen
kívül a paksi Önkormányzattól és magánszemélyektől is kaptunk, kapunk támogatást.
Visk egyébként Paks testvérvárosa, ahol a 2004. december 5-i kettős állampolgárságról
szóló szavazás érvényes és eredményes is volt. Idén bejegyzésre került továbbá
egy magyarországi alapítvány is, amely szintén az óvodát kívánja támogatni.
Hol találkozott
Gárdai Györggyel? Ön is rock koncertekre jár?
Jézus mondja a tanítványoknak, nem ti választottatok engem, hanem én titeket.
Gárdai Gyuri néhány évvel ezelőtt éppen a viskimagyar iskolában járt, aholbemutatkoztunk
egymásnak és úgy tűnik, hogy már akkor kiszemelt, ésazótais számon tart.Három
évvel ezelőtt, a számomra első dunakömlődilemezbemutató koncerten tudtunk először
komolyabban beszélgetni, ahol meg is kért egy rövid hozzászólásra! Ezt követőencsak
annyit mondott: Köszönöm szépen Karesz! Ez nagyon rendben volt! Azóta, ha egymás
felé járunk, mindig felkeressük egymást.
Milyen a
kapcsolata a zenével?
Amikor egyetemre jártam, a rádió műsoraiból próbáltam válogatni a rock zenék
között, a blues későbbmár Gyuri hatása. Kedvelem a Tankcsapdát, Ákost, a Kormoránt,
illetve az újak közül az Ismerős Arcokat, denem a teljes életművekre gondolok,
inkább dalcsokrokra. Az egynyári slágerekviszont nem sokat jelentenek számomra.
Az angol nyelvű előadóknál a hangulat, a magyaroknál az őszinteség tetszik,
a dalokból sugárzó élettapasztalat, az útkeresés,soknál fedeztem fel vallásos,
elmélyült gondolatokat is.A mai napig fülembe cseng, hogy Paksona színpadon
bulizó zenészek milyen hihetetlen szerénységgel és kultúrával tudnak az ottani,MakoveczImre
által tervezettkatolikus templomban is játszaniJó volt látni, hogy ennek közönsége
van, amelyik ismeri a szöveget, és sokkal többről van szó náluk, mint néhány
korsó sörről.
Hogyan élik
meg Kárpátalján amagyar állampolgárságot?
A magyar állampolgárság lelki, erkölcsi, nem pedig munkavállalási, egészségügyi
vagy üzleti kérdés. Akikkel beszéltem, még hétekkel az eskü után is megkönnyezték
az állampolgársági ünnepséget. Ezzel együttazonban a Kárpátalján élő magyarok
számára, akik igényelnék az állampolgárságot, továbbra sem tisztázott a határátlépés
és az ahhoz szükséges okiratok kérdése, az aktuális vízumok lejártát követően.
Miként állnak
az ukrán hatóságok a kettős állampolgársághoz? Nincs-e olyan állapot, mint a
jelenlegi Szlovákiában?
Hallottam, hogy volt, akitől ahatárátlépéskor megkérdezték, hogy milyenkenyeret
eszik?Ha az ukrán hatóság akarja, megtudja, hogy ki lett kettős állampolgár.32
éves leszek, de a nevemet még soha, sehol nem írták le rendesen, mivel mindig
megpróbálják lefordítani. Ennek az az eredménye, hogy másként van a nevem a
születési anyakönyvi kivonatban, a személyi igazolványomban, az útlevelemben
és a magyar igazolványomban, pedig az elmúlt kilencven évben a családban én
vagyok a negyedik Jenei Károly.Amikor most jöttem, és biztosítást kötöttem,
átadtam a hölgynek a személyi igazolványomat, a pénzt, és a forgalmi engedélyt.
Mivel a kocsi nem az én nevemen van,azt kérdezte, hogy hívnak? Megmondtam, ő
megnézett rám, hogy miként írja le, mivel neki úgy kell, ahogy az útlevelemben
van! Ezután véletlenül úgy írtam le, ahogy a magyar igazolványomban szerepel,
viszont az útlevelemben más olvasható.Ahány papír, annyiféle embert jelent,
de ha valahol egyetlen betűt elírnak, abból komoly gondok is származhatnak,
pedig mi nem változunk!
Van-e a
kárpátaljai Karácsonynak a Kárpát-haza többi területéhez képest eltérő sajátossága,
szokása?
Számottevő eltérés nincs. A pravoszláv naptár ugyan két héttel késik hozzánk
képest, de megvan bennünk a másik ünnepének kölcsönös tisztelete, ezért a maguk
módján ők is készülnek az ünnepünkre, például mindkét napon zárva vannak a boltok,
szünetel a munka. Amikor viszont ők ünnepelnek, akkor mi nem végzünk zajos munkát.
Nálunk is divat a betlehemezés, a karácsonyfa állítás. Szenteste az istentisztelet,
a mise után családról családra járunk, kántálunk, karácsonyi énekekkel dicsérjük
az Istent.A nagycsalád összejön a terített asztal mellett, ez a találkozások
és beszélgetések ideje, ami hajnali kettőig is eltart.Ilyenkor jóízűen meg tud
mozdulni a falu, az emberek éjszaka is megállnak az utcán, és beszélgetnek.
Nálunk kevesebb a hal, a disznóvágás jó nehéz termékei teszik ki a fogásokat,
utánuk jól esik a tejbekása és házisüti, amelyekkel nagyanyáink receptjeit viszik
tovább. Az italok közül a könnyebb likőröktől kezdve a komoly,fejbeverő borokig
mindent fogyasztunk. Az István és Éva napot is megtartjuk, és köszöntjük. Annak
igazi ereje van, amikor másfélezer ember énekli, hogy Isten szent angyala… és
Csendes éj… Istentisztelettel indul, és istentisztelettel is ér véget az ünnepi
időszak. A kántálást az ukránság is átvette, sőt már egymáshoz is járunk, a
boltokban pedig nem gond, ha bármely nyelven szólalmeg valaki.
Ismeri a
híveket. Ha csak egy kívánságuk lehetne az újesztendőben, mi lenne az?
A kiszámíthatóbb élet. Az, hogy a világválságról beszél,nálunk nem tavaly kezdődött,
és nem is jövőre fog véget érni, hanem ez mindennapi küzdelem, ami arról szól,
hogy húzzák-vonják az embert, meg a lába alól a talajt. A nagyapám azt mondta:
Fiam, az állam nem csap bé!Az egyik talán nem, a másik viszont igen, mert már
a negyedik fajta pénzt használjuk. Akik eljönnek Kárpátaljára, azt mondják,
hogy tiszta Svájc, hogy gyönyörű a táj, az erdők, a hegyek,de ott van a gazdátlanság,
éslegjobban ez bántja az itt élőket. Sok minden múlik az embereken, de még több
múlik azokon, akik a döntéseket hozzák, és jó lenne, ha végre gazdaként viszonyulnának
azországhoz.Mert más a béres és más a gazda!A gazda sajátjaként vigyázzamindenre,
a bérest pedig, ha lejár a munkaideje, már nem érdekli tovább semmi. Ezzel a
létbizonytalansággal nem lehet tervezni.Semmivel nem léptünk előrébb, pedig
volt narancsos forradalom, és most megint mások vannak hatalmon. Ezzel együtt
Ukrajna belső részein még most is úgy néznek Kárpátaljára, mint egy jóléti területre,
ahol az emberek nem az államtól várják a csodát, mi viszont szeretnénk már a
holnapot is látni. Sokan elkezdtek ismét gazdálkodni, földműveléssel próbálkoznak,
de hitelből nem érdemes,arra meg sajnos nincs lehetőség, hogy több hektáros
családi gazdálkodásba tudjanak fogni. Nem egyszerű Kárpátalján élni, de nem
is lehetetlen, és én hiszem azt, hogy amíg megtelnek a templomaink, amíg erő
van a kézfogásban, amíg hitele van az adott szónak, addig imádkozva és dolgozva,
van esélyünk megmaradni!
Szakács Gábor
Fénykép: Somfai Sándor
A viski óvoda támogatási számlaszáma:
UniCredit Bank, 10918001-00000104-45800004
Magyar Demokrata
2012/3.
 |
|
Más a béres és más a gazda
|
|
|