Nyitólap

KITEKINTŐ

Mi az igazság Visokoban?

Az utóbbi hónapokban piramiskutatási láz kerítette hatalmába Magyarország lakosságának egy részét. Az ókor hét csodája közé sorolt egyiptomi piramisok, valamint későbbinek számító mexikói társaik mai napig rejtélyes eredetük miatt mindig is az érdeklődés középpontjában álltak, a boszniai Visokoban 2005 őszén elkezdődött ásatások azonban minden korábbinál fokozottabban fordították feléjük a figyelmet. A vélemények olyan vadhajtásokat eredményeztek, hogy egyesek a bosnyák piramisok korát is tudni vélték, építőiben pedig a magyarokra ismertek. Tették ezt széles körben terjesztett körleveleiken olyan ellentmondást nem tűrő határozottsággal, mintha kortársként jelen lettek volna a több ezer évvel ezelőtti eseményeknél.

A tatárlakai korong jele a Ravne alagút kövén

Mint a helyszínt nyolcszor felkereső rovásíráskutató, és a feltárást vezető Semir Osmanagiccal barátinak is mondható viszonyban álló személy, ezúttal kizárólag a tényekről szeretném tájékoztatni az érdeklődőket.

Noha bizonyos elméletek szerint az egyiptomi piramisokat is magyarok építették, erre legalább annyira nincs bizonyíték, mint visokoi társaik esetében. A magyarság ősiségét mondáink visszavezetik ugyan a világ teremtéséig, de a tudomány jelenlegi(!) állása szerint az európai történelem legfeljebb a keltákat, szkítákat képes legősibbekként nevesíteni. A még korábbi, 30 000 - 40 000 éves Szeleta és Istállőskői barlangleletek (tökéletes, kőből pattintott lándzsa- és nyílhegyek) alapján a Kárpát-medencében élőket gravettieknek nevezte el a tudomány, erről bővebben Gáboriné Csánk Vera Az ősember Magyarországon című könyvében olvashattunk többek között. E korszak magyarsághoz kapcsolható vonatkozásait Friedrich Klára írta le 1997-ben megjelent Roga koronája című munkájában.

A kép tehát árnyaltabb, ugyanakkor mégis csak feltűnik rajta valamilyen, a magyarsággal rokon elődnép, de erről később!

Osmanagic a vele készített beszélgetésemben elmondta, nem tudják, hogy kik, mikor, hogyan és mi célból építették a bosnyák piramisokat, de - többek között - az írásjelek mindenképp emberi beavatkozást sejttetnek. Bár ő is a piramis szót használta, a 2008 augusztusában Sarajevoban e témával kapcsolatban megszervezett nemzetközi tudóstanácskozás hivatalosan a pyramid hill (piramisdomb) megnevezésnél maradt. A piramis szó tartalmi meghatározása addig csak a természet által kialakított vagy ember által épített piramisokat ismert, a világ tehát egyelőre egyetlen köztesmegoldással szembesült, a visokoival. Mivel itt egyik változatot sem sikerült minden kétséget kizáróan bebizonyítani, a résztvevők abban maradtak, hogy feltételezéseik szerint a természet által létrehozott alakzatot az ember épített piramissá, pontosabban piramis alakú dombbá (heggyé?). Ennél közelebb nem jutottak az igazsághoz az egymástól eltérő álláspontok.

Balra: a tatárlakai korong

És ekkor kaptak óriási jelentőséget - ahogy Osmanagic nevezi - a Boszniai Piramisok Völgyében talált jelek, szerinte jelképek (symbols). Ő maga nem ismerte ezeket a jeleket, egy brazil íráskutató ismerőse azonban a franciaországi Glozelben talált kövek jeleivel, betűivel állapított meg hasonlóságot és jellemezte azokat emberi beavatkozásként. Ebben igaza volt, hiszen a glozeli rovásjeleket Friedrich Klára is bemutatta mind 2003-ban, mind 2005-ben megjelent könyveinkben és megállapította kapcsolatukat a magyar rovásírással. Amiről viszont a brazil Paolo Stekel nem tudott vagy nem akart tudni, az a Kárpát-medencéből elterjedt, újkőkori (neolitikum) Tordos-Vinca műveltség, márpedig ennek írásjeleivel is érdemes lett volna összevetnie a visokoi betűket. És ez a lényeg. Az említett, a világ első régésznője, az erdélyi születésű Torma Zsófia által az 1870-es években feltárt műveltséghez tartozik a tatárlakai lelet együttes. Sírleletről lévén szó, a képírást és rovásjeleket is tartalmazó agyag korong, valamint a két táblácska mellett talált csont, kagyló és más szerves anyag maradványokról C14-es radiokarbon vizsgálatokkal megállapították, hogy 7 500-8 200 évesek. Nincs kizárva, hogy az írásjeles agyagtárgyakat az elhunyt számára készítették, tehát egyidősek a szerves maradványokkal.

Feleségemmel, Friedrich Klára rovásíráskutatóval többszöri visokoi utunkon a röviden székely-magyarnak (de sohasem csak magyarnak) nevezhető rovás ábécé 39 betűjéből 21-et minden kétséget kizáróan azonosítottunk a piramishegyeken (az ötből eddig kettőn folyt feltárás), sőt a tatárlakai korong jobb alsó sarkában lévő, megfeszített íjra helyezett, nyílvessző szerű D és Ny összerovást is felismertük.

A 35 000 éves fadarab

Ekkor jelent meg számunkra a fentebb már jelzett, 'árnyalt képen' a magyarral rokon, egyelőre megnevezhetetlen elődnép. A felismerést angol nyelvű tanulmányban elküldtük Osmanagicnak, aki Klárit a sarajevoi tanácskozás egyik alelnökeként hívta meg. Mivel személyesen nem tudott jelen lenni, angol nyelvű előadásban én ismertettem megállapításunkat, aminek lényege a következő:

A visokoi piramishegyek és a Kárpát-medencei Tordos-Vinca műveltség írásjelei a nagyfokú azonosság és átfedés miatt ugyanannak a népcsoportnak a keze nyomát sejttetik. Ezt az írásműveltséget mind a mai napig legelterjedtebb módon és a hétköznapi életben is legnagyobb számban a magyarok használják. Ennek ellenére az írásjelekből bármely nyelven értelmezhető szöveg egyelőre nem olvasható ki (magyarul sem), mert nem ismerjük az adott nép korabeli szókincsét. Hogy mégis akad, aki ezeket olvasni véli, azt elég merésznek tartom.

Még valami. A Nap piramishoz (Visocica) vezető alagútban - és nem a piramisdombban - talált fadarab korát ugyancsak a C14-es vizsgálattal 31-35 000 évesként határozták meg. Ez azonban nem a piramisdomb és nem is a benne lévő írásjelek kora, hiszen a fadarab akár 10 000 évig is lehetett az alagúton kívül és csak azután került oda.

Tisztelettel kérem a magyarság érdekében munkálkodó minden jó akaratú nemzettársamat, hogy állításként csak akkor fogalmazzon meg a fentiektől eltérő álláspontot, ha tudományos kutatásokkal bizonyítani tudja, ellenkező esetben nevetségessé teszi a magyarságot.

Feltételes módban természetesen mindenki azt mondhat, amit jónak lát. Magam már annak is hihetetlenül örülök, hogy az általunk használt Tordos-Vinca műveltség jelei nagy számban megtalálhatók a bosnyák piramishegyeken, és ezt egyetlen más nép nem mondhatja el magáról rajtunk kívül. Egyelőre erre legyünk büszkék!

Szakács Gábor
Honlevél 2009 augusztus

Nyitólap

KITEKINTŐ

Mi az igazság Visokoban?

Oldal tetejére