Nyitólap
KITEKINTŐ
Molnos Angélára emlékezünk

Molnos Angélára emlékezünk


"Első s utolsó szó az ajkakon,
a bölcső és a sírhalom,
ez vagy minden magyarnak, drága nyelv,
nem csorbíthat meg semmiféle elv,
nem szűkíthet le pár szegény rokonra,
holott kiterjedtél rég annyi honra,
nem űzhet csúfot nagyképűn veled,
bár bölcs korokról vall ős jelleged,
te kulcs megannyi rozsdamart titokhoz,
kard, mely csomót egy vágással feloldoz!
Szerethetünk hát nyelv, becsülhetünk,
lehetsz a régmúlt s a jelen nekünk,
eltöltheted a szívünk és agyunk,
megvallhatod, hogy kik és mik vagyunk,
lehetünk egy veled a születéstől,
addig, mikor már nincsen irgalom-
te legdrágább részünk az egészből,
a bölcső és a sírhalom."

(Kiss Jenő: Óda az anyanyelvhez)

Mintha Angéla szavai csendülnének fel a fenti idézetben, melyek életében és jelen életünkben is arra buzdítanak, ápoljuk, oltalmazzuk drága anyanyelvünket, és ne hagyjuk elveszni. Molnos Angéla nyelvész, lélekgyógyász, egy éve, jégbontó (február) havának tizenkettedik napján távozott közülünk. Hamvait kívánsága szerint a magyarandrásfalvi temetőben, családi sírban helyezték örök nyugalomra.

Egész élete, ahogy ő fogalmazott, a nyelvek tanulásának története és a nyelvek elválasztásának kísérlete. Úgy látta, a magyar nyelv mai helyzetében ez az egyedüli megoldás: "mindenki folyamatosan tanuljon magyarul, és legalább egy másik nyelvet sajátítson el magas szinten". Úttörő munkája révén átadta nekünk azokat az alapköveket, melyekre tovább építhetünk. Bevezetett minket tiszta magyar nyelvünk, gyökrendszerünk világába. Megtanított arra, figyeljünk szavaink jelentésére. Tanácsokkal látott el, hogyan ismerhetjük fel nyelvünkbe betolakodó idegen szavakat, kifejezéseket. Ha nem tudtuk magyar megfelelővel helyettesíteni az idegen szót, segített gondolkodni. Igazán annak örült, ha felfedezte igyekezetünket, hogy jobban szeretnénk beszélni magyarul.

"Akivel én találkozom - nyilatkozta - igyekszem megfertőzni. Csodálatos érzés, amikor hallom, hogy már saját magát javítja az illető. Akkor tudom, hogy jó úton vagyok." Jelmondata volt, hogy a nyelvtisztítást magunkkal kell kezdjük. Környezetünkben csakis akkor javíthatjuk mások beszédét, ha felkértek rá, ha a másik fél is együttműködik velünk. Ha mégsem, akkor nem tanácsos erőltetni, ugyanis haragot, ellenszenvet válthat ki nemcsak személyünk, hanem a nyelv iránt is.

A már ötödik kiadást megért Magyarító könyvecskéje azokon segít, kik szeretnének átváltani tiszta magyar beszédre. Szerinte a tiszta magyar nyelv meghatározása úgy szólhatna, hogy eredeti gyökökre épül. Gyökrendszerünk nyelvünk lelke, melynek visszaállítására törekedett írásai, tanításai révén. Alapítványi munkája során munkacsoportokat működtetett. Élményéről így vall:

"Azokban a csoportokban, ahol elhatároztuk, hogy mindenki igyekszik tisztán magyarul beszélni, hamarosan csodálatos együvétartozás-hangulat keletkezik, még teljesen ismeretlenek között is. Megkönnyebbülés érezni, hogy a csoportban mindenki ugyanazon a kifejezésen ugyanazt érti. Közös öröm nyelvünket felfedezni, és egyre több magyar szó és gyök ősi hátterét megérteni".

Nemcsak nyelvünket, hanem ősi írásunkat, a székely-magyar rovásírás ápolását, átadását is fontosnak tartotta. Munkájában az ősi gyökrendszer és írás szervesen egybefonódott. Támogatta a Forrai Sándor Rovásíró Kört. Évről évre kiadványaival látta el a Kárpát-medencei Rovásírásverseny résztvevőit. Szoros baráti kötelék fűzte eme rovásírókör szervezőihez, kiknek előadását hallgathattuk hajlékának kertjében, 2005 nyarán.

Friedrich Klára így emlékezik Angélára: "Megtisztelt és kitüntetett azzal, hogy Szakács Gáborral együtt barátjának, munkatársának tekintett. A legkeményebb területen vívta mindennapos, olykor eredménytelennek tűnő harcát; a magyar nyelv szeretetét és tisztaságát igyekezett elfogadtatni. Szinte első volt, aki Czuczor Gergely és Fogarasi János csodálatos magyar nyelv szótárát helyezte a középpontba, ahogyan a gyökrendszer ismeretét és helyes használatát is".

Felfedezései, tanításai frissek és egyre időszerűbbek. Alapítványa, anyanyelvünket őrző kis csapata tovább munkálkodik szellemi örökségéből táplálkozva. Érezzük, bizakodva tekint le ránk, azokra, kik tovább éltetik nyelvünket a maga tisztaságában.
Angéla példája utat mutat, erőt ad és kötelez, melyet az alábbi versrészlet hűen tükröz:

"Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza, Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -
S a kelyhet többé nem engedi el!"

(Reményik Sándor: Az ige)

Göncziné Orbán Ildikó

Molnos Angéla kiadványairól részletesebben...

Nyitólap
KITEKINTŐ
Molnos Angélára emlékezünk
Oldal tetejére