|
|
Molnos Angélára emlékezünk
|
|
Molnos Angélára emlékezünk |
|
"Első s utolsó
szó az ajkakon,
|
Mintha Angéla szavai csendülnének fel a fenti idézetben, melyek életében és jelen életünkben is arra buzdítanak, ápoljuk, oltalmazzuk drága anyanyelvünket, és ne hagyjuk elveszni. Molnos Angéla nyelvész, lélekgyógyász, egy éve, jégbontó (február) havának tizenkettedik napján távozott közülünk. Hamvait kívánsága szerint a magyarandrásfalvi temetőben, családi sírban helyezték örök nyugalomra.
Egész élete, ahogy ő fogalmazott,
a nyelvek tanulásának története és a nyelvek elválasztásának kísérlete. Úgy
látta, a magyar nyelv mai helyzetében ez az egyedüli megoldás: "mindenki
folyamatosan tanuljon magyarul, és legalább egy másik nyelvet sajátítson el
magas szinten". Úttörő munkája révén átadta nekünk azokat az alapköveket,
melyekre tovább építhetünk. Bevezetett minket tiszta magyar nyelvünk, gyökrendszerünk
világába. Megtanított arra, figyeljünk szavaink jelentésére. Tanácsokkal látott
el, hogyan ismerhetjük fel nyelvünkbe betolakodó idegen szavakat, kifejezéseket.
Ha nem tudtuk magyar megfelelővel helyettesíteni az idegen szót, segített gondolkodni.
Igazán annak örült, ha felfedezte igyekezetünket, hogy jobban szeretnénk beszélni
magyarul.
"Akivel én találkozom
- nyilatkozta - igyekszem megfertőzni. Csodálatos érzés, amikor hallom, hogy
már saját magát javítja az illető. Akkor tudom, hogy jó úton vagyok." Jelmondata
volt, hogy a nyelvtisztítást magunkkal kell kezdjük. Környezetünkben csakis
akkor javíthatjuk mások beszédét, ha felkértek rá, ha a másik fél is együttműködik
velünk. Ha mégsem, akkor nem tanácsos erőltetni, ugyanis haragot, ellenszenvet
válthat ki nemcsak személyünk, hanem a nyelv iránt is.
A már ötödik kiadást megért
Magyarító könyvecskéje azokon segít, kik szeretnének átváltani
tiszta magyar beszédre. Szerinte a tiszta magyar nyelv meghatározása úgy szólhatna,
hogy eredeti gyökökre épül. Gyökrendszerünk nyelvünk lelke, melynek visszaállítására
törekedett írásai, tanításai révén. Alapítványi munkája során munkacsoportokat
működtetett. Élményéről így vall:
"Azokban a csoportokban,
ahol elhatároztuk, hogy mindenki igyekszik tisztán magyarul beszélni, hamarosan
csodálatos együvétartozás-hangulat keletkezik, még teljesen ismeretlenek között
is. Megkönnyebbülés érezni, hogy a csoportban mindenki ugyanazon a kifejezésen
ugyanazt érti. Közös öröm nyelvünket felfedezni, és egyre több magyar szó és
gyök ősi hátterét megérteni".
Nemcsak nyelvünket, hanem
ősi írásunkat, a székely-magyar rovásírás ápolását, átadását is fontosnak tartotta.
Munkájában az ősi gyökrendszer és írás szervesen egybefonódott. Támogatta a
Forrai Sándor Rovásíró Kört. Évről évre kiadványaival látta el a Kárpát-medencei
Rovásírásverseny résztvevőit. Szoros baráti kötelék fűzte eme rovásírókör szervezőihez,
kiknek előadását hallgathattuk hajlékának kertjében, 2005 nyarán.
Friedrich Klára így emlékezik
Angélára: "Megtisztelt és kitüntetett azzal, hogy Szakács Gáborral együtt
barátjának, munkatársának tekintett. A legkeményebb területen vívta mindennapos,
olykor eredménytelennek tűnő harcát; a magyar nyelv szeretetét és tisztaságát
igyekezett elfogadtatni. Szinte első volt, aki Czuczor Gergely és Fogarasi János
csodálatos magyar nyelv szótárát helyezte a középpontba, ahogyan a gyökrendszer
ismeretét és helyes használatát is".
Felfedezései, tanításai
frissek és egyre időszerűbbek. Alapítványa, anyanyelvünket őrző kis csapata
tovább munkálkodik szellemi örökségéből táplálkozva. Érezzük, bizakodva tekint
le ránk, azokra, kik tovább éltetik nyelvünket a maga tisztaságában.
Angéla példája utat mutat, erőt ad és kötelez, melyet az alábbi versrészlet
hűen tükröz:
"Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza, Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -
S a kelyhet többé nem engedi el!"(Reményik Sándor: Az ige)
Göncziné Orbán Ildikó
|
|
Molnos Angélára emlékezünk
|
|
|