Nyitólap

KITEKINTŐ

Nándorfehérvár fénye

A fényteljesség és a déli harangszó 555 éve Hunyadi János és a magyar önfeláldozás dicsőségét hirdeti az egész emberiség számára - nyilatkozta a Demokratának Szántai Lajos.

Közeleg július 22-e, a nándorfehérvári diadal 555. évfordulója. Méltó módon él Európa tudatában, hogy mit köszönhet ezen a napon a magyarságnak?
Sajnos azt kell mondanom, hogy nem csak a nándorfehérvári diadal jelentőségét, hanem minden, a magyarság és az egész emberiség életében sorsfordító, dicsőséges eseményt igyekezett kisebbíteni a hivatalos történetírás az utóbbi évszázadokban.

Mielőtt kifejtené ennek bizonyítékait, tekintsük át az ostrom világtörténelmi hátterét!
Murád szultán világuralmi törekvését folytató fia, a kortársak által Hódítónak nevezett II. Mohamed szultán 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt. Ezt követően minden erejével Nándorfehérvár ellen készült, mivel azt Magyarország kulcsának tartotta és nyíltan hirdette, hogy Európa birtokbavétele csak Magyarország elfoglalásával lehetséges. Az erődítmény bevétele után néhány nappal ebédjét már Budára, az egész Kárpát-medence meghódítását pedig két hónapon belül tervezte. Céljai megvalósítását esküvel is megpecsételte. Hadvezérei figyelmeztették, hogy bár Konstantinápoly lehetett egy világbirodalom fővárosa és Nándorfehérvár csupán magyarországi végvár, a kettő közötti különbség mérhetetlenül nagy és a magyarok sem azonosak a görögökkel. Ennek megfelelően a szultán addig soha nem tapasztalt gondossággal készítette elő hadjáratát és a várostromot.

Hogyan készült Európa erre a sorsdöntő ütközetre?
A keresztény Európa jó szándékát nem lehet tagadni, hiszen III. Calixtus pápa felszólítására tömegek gyülekeztek a falvak, városok főterein, hogy Magyarországra induljanak az egyetemes kereszténység védelmezésére. A háttérben azonban hatalmas ellenerők mozdultak és megakadályozták, hogy hivatott vezetők kerüljenek az élükre, így az összegyűlt sokaság egy idő után dolga végezetlenül hazament. A keresztény Európa részéről szavakban és látványos ígéretekben sosem volt hiány, ezek beváltása azonban rendre elmaradt, Carvajal spanyol pápai legátus is csupán ígéretekkel halmozta el V. László magyar királyt és környezetét. Miközben a szultán már javában készülődött a hadjáratra, Magyarországot Európa arra intette, hogy amíg a nemzetközi segítség meg nem érkezik, komoly katonai lépéseket ne tegyen! Kapisztrán Szent János pápai inkvizítort a pápa ugyan elküldte Magyarországra, de elsődleges feladata az eretnekek elleni küzdelem volt, nem pedig a védelem megszervezése. Bár toborzást is folytatott, tolmács által fordított buzdító beszédei szinte hatástalanok maradtak. Ezért írhatta Petrus Ransanus, a kortárs itáliai püspök, hogy ötszáz embernél többet nem tudott mozgósítani.

Ennek ellenére több ezer védő gyűlt össze a nándorfehérvári erődítményben.
Ez igaz, de csak azért, mert június derekén III. Calixtus pápától megjött az utasítás, hogy Kapisztrán Szent János vesse magát alá Hunyadi János intézkedéseinek. A magyar hadvezető egyszeri hívó szavára mozdult meg az egész ország és indultak tömegek Nándorfehérvárra, ami egyértelműen mutatta tekintélyét.

A hivatalos történetírás mégis nemzetközi seregekről beszél.
Egy kortárs osztrák krónikást idézek: "Hol van a Római birodalom, hol vannak fényes választói, félelmes fejedelmei? Hol a francia király, aki azt akarja, hogy a legkeresztényibbnek címezzék?" Róla annyit, hogy a Mohács előtti és utáni évtizedekben sokkal többször találták a török, mint a keresztény szövetség oldalán, de folytatom: "Hol vannak Anglia, Dánia, Norvégia, Svédország, Lengyelország, Csehország királyai? Hol vannak Németország és Skócia minden hatalmasságai?" Magyarországot tehát teljesen magára hagyták. Egy másik kortárs történetíró, Jorga, írja: "Ám, akik a csatában küzdöttek, igen kevesen voltak külföldiek, szinte kivétel nélkül magyarok". Szó nincs arról, hogy más népek érdemeit alábecsülnénk, de 1456-ban Nándorfehérvárnál a magyarság szinte egyedül hárította el az Európára leselkedő veszedelmet.

Említette, hogy Európa nem különösebben értékelte a nándorfehérvári diadalt? Mivel bizonyítja?
Aeneas Sylvius Piccolomini, aki 1458-ban megírja Csehország történetét, ekkor Habsburg Frigyes Német-római császár egyik tanácsadója. Ez a császár tartja magánál jogtalanul a magyar Szent Koronát, amit Habsburg Albert özvegye a visegrádi fellegvárból ellopatott. Piccolomini óriási nemzetközi tekintéllyel rendelkezik, hiszen II. Pius néven még pápa is lesz belőle, amit ír, mond, annak súlya van. Könyvében kitér a nándorfehérvári diadal jelentőségére is, ám azt nem Hunyadi Jánosnak, hanem szinte egyedül Kapisztrán Szent Jánosnak tulajdonítja.

Hunyadi Mátyás történetírója, a kortárs Bonfíni ezt másképp látja.
Valóban és elfogultság nélkül állapítja meg, hogy a magyar krónikák kizárólag a puszta igazságot írják le. Humanista történetíróként pontosan ismerte a nemzetközi krónikás irodalmat és hüledezve olvasta a Német-Római Császárság, valamint Csehország krónikáiban megfogalmazott képtelenségeket. Azt írja, hogy Mátyás udvarában emlékeznek annak a magyarnak a nándorfehérvári önfeláldozására, aki, amikor július 21-e táján a török hadvezetés mindent eldöntő módon megkísérelte a fellegvár elfoglalását, a legmagasabb toronyra zászlóval felkapaszkodó török nyomába eredt. Mivel másképp nem tudta megakadályozni a lófarkas zászló kitűzését, megragadta a törököt és vele együtt a mélybe vetette magát. Ezt látva, az eset szemtanúja II. Mohamed annyira megrettent, hogy levonva a számára súlyos következtetéseket, másnap az éjszaka csendjében elvonult az ostromlott vár alól. A vitézt Mátyás udvarában még nem nevesítették, Dugovics Titusz csak a XIX. században került a köztudatba.

Ezt így tanítják az iskolákban is.
De azt már nem, hogy a XVI-XIX. századokban a pánszláv eszmék jegyében fogalmazódó cseh történetírás a nándorfehérvári diadalt és a keresztény Európa megmentését egy valójában nem létező cseh katona érdemének tulajdonította. 1552-ben az olmützi püspök, a cseh Johannes Dubravius érdekes okfejtését olvashatjuk Csehország történetét tárgyaló munkájában. Mivel a magyar uralkodó V. László egyben cseh király is volt, ezért Dubravius szerint a hőstettet valójában cseh vitéz hajtotta végre. Ez az elmélet jelentős fordulat a diadal hadtörténetének utóéletében. A szintén cseh Lucas Vadding ferences rendi szerzetes 1700-ban megjelent, Kapisztrán Szent János életéről írt könyvében már teológiai kérdéssé alakította a történteket és Dubravius nyomán a hőstett előtt egy párbeszédet képzelt el. A vár legmagasabb csúcsán törökkel dulakodó, szerinte cseh katona lekiáltott a bástya tövében álldogáló Kapisztrán Szent Jánosnak. "Szent atyám! Ha én most ezt a törököt lerántom magammal a mélybe, akkor mi lesz a lelki üdvösségemmel?" A szent ember visszakiált, hogy "Ez a hőstett nagy dicsőség, Istennek tetsző áldozat". Ehhez kapcsolható Amandus Hermann ferences szerzetes Kapisztrán győzelme című könyve is, ami iskolapéldája a csúsztatásnak és történelemhamisításnak. Leírja Bonfini álláspontját a magyar vitézről, de azt a történetíró saját véleményének tekinti, tehát felülbírálja. Vele ellentétben Dubraviust idézi, hogy a cseh vitézt dicsőség illeti meg a vár védői közül, egyben magasztalja a szerzőt, mondván, hogy a cseh püspök régebbi és minden téren nagyobb Bonfinénél. Nem tudjuk meg, hogy ezt miként értette, az pedig eleve nem zavarja, hogy Bonfini több mint fél évszázaddal korábban, kortársként írt a nándorfehérvári ütközetről. Így születik meg egy olyan történelemhamisítási sorozat, amiről mi nem nagyon értesülünk, pedig évszázadok óta rögzít bizonyos eseményeket a cseh történetírásban.

Az utóbbi időben megváltozott az m1 képcsatorna déli híreit megelőző harangszóhoz tartozó filmecske is. Eddig a nándorfehérvári diadalhoz kapcsolódott, most viszont sajnálatos módon csupán az egy pillanatra megjelenő Hunyadi János szobra emlékeztet az eseményre.
A déli harangszó indoklása körül sajnos e nélkül is felerősödtek az ellentmondások. III. Calixtus pápa 1456. június 29-én adta ki a bullát, amelyben elrendelte, hogy Európa keresztény országaiban a keresztes hadak gyülekezésének fokozására minden nap állódélben szólaljanak meg a harangok. Ezzel a buzdítással azonban késésben van, hiszen július 2-án a török előhadak már megjelennek Nándorfehérvár látóterében. Rendeletét a diadal után sem vonta vissza, csak a harangszó akkor már értelemszerűen a dicsőséget hirdette és ezt évszázadokon keresztül senki nem kérdőjelezte meg. A magyar Országházban lévő Nándorfehérvár terem oldalfalán látható a déli harangszó allegóriáját megörökítő nagyméretű festmény és aligha véletlen, hogy a mindenkori miniszterelnökök általában itt fogadják a külföldi küldöttségeket, még római pápák is megfordultak benne. Csodálatos filmet lehetne forgatni a nándorfehérvári diadalról, amelyben újra feltárulhatna a déli harangszó valóságos üzenete, hiszen egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy annak egyetemes üdvtörténelmi jelentősége van. A Föld 24 óra alatt fordul meg saját tengelye körül, így bolygónk különböző pontjain mindig a helyi idő szerinti állódélben szólalnak meg a harangok. Ebben az órában a Nap saját látszólagos pályájának legmagasabb pontjára érkezik és árasztja a legtöbb fényt. Ez a fényteljesség és a déli harangszó 555 éve Hunyadi János és a magyar önfeláldozás dicsőségét hirdeti az egész emberiség számára.

Szakács Gábor
Fénykép: Vermes Tibor
Magyar Demokrata 2011/24.

Nyitólap

KITEKINTŐ

Nándorfehérvár fénye

Oldal tetejére