|
|
Nyelvében
él a nemzet
|
|
Nyelvében él a nemzet |
Lehet-e, kell-e tenni a magyar anyanyelvet elárasztó idegen kifejezések ellen? A Demokrata már eddig is többször foglalkozott a témával, most a jelen helyzetet vizsgálja.
Néhány hete
a Magyar Mérnöki Kamara Választmánya felhívással fordult a Magyar Szabványügyi
Testülethez. Ebben azt kérte, hogy addig ne kezdeményezze a magyar tartószerkezeti
szabványsorozat visszavonását, amíg az újonnan bevezetendő Eurocode csak angol
nyelven hozzáférhető. A hír, bár kizárólag az építész szakmát érintette, megdöbbentő,
hiszen nem csupán néhány szó, hanem egy teljes szakanyag fordítás nélküli
átvételére mutat rá. A nyelvészeti gondok ezzel együtt az egész magyar nemzetre
komoly veszélyt jelentenek, keretes anyagunk tökéletesen mutatja, irodalmi
nagyjaink miért hangsúlyozták a tiszta magyar nyelv nemzetmegtartó szerepét.
Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az elektromos és szóbeli tömegtájékoztatás
ellenállhatatlanul zúdítja a hallgatóra, olvasóra az idegen szavak tömegét
és látszólag nincs erő, amely ennek a folyamatnak megálljt parancsolhatna.
Noha 2001. évi XCVI. törvény előírja az üzletek nevének és kirakati feliratainak
magyar nyelvűségét is, egy kiskaput nyitva hagyott a büntethetőség elkerülése
céljából. "...a meghonosodott idegen nyelvű kifejezések nem minősülnek
idegen nyelvű szövegnek...". Mivel nem tisztázott, hogy mi minősül
meghonosodottnak, mindenki tetszése szerint tesz eleget a törvényi előírásnak.
Ennek tökéletes példája az egyik pesti üzletutca, ahol az egymás mellett lévő
boltok ugyanazt a suvenir, change, restaurant szót hol kiírják magyarul, hol
nem.
- A törvény hatálybalépése után rövid ideig volt egy kisebb roham, amikor is szakvéleményeket kellett kiállítanunk az egyes idegen szavak törvény szerinti használhatóságáról. Enne vége, gyakorlatilag évek óta nincsenek ilyen kérések. Véleményem szerint nyelvhasználatunkat, beidegzett szokásainkat törvényekkel nem lehet alapjában befolyásolni - nyilatkozta lapunknak Kardos Tamás, a MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos kutatója. Mint elmondta, e kérdésben az MTA kutatóinak sincs egységes állásfoglalása, hiszen az idegen szavak beáramlása a nyelvbe természetes jelenség, mint ahogy a magyarosításukra irányuló törekvés is az. Sokkal érdekesebb kérdésnek tartja, hogy miért trendi, azaz divatos ma az idegen, főleg angol a magyar ellenében, vagy éppen miért próbálják védeni, jogosan vagy feleslegesen bizonyos társadalmi csoportok a nyelvet az idegenszerűségektől. Eredményes nyelvvédelmet csak az oktatástól, neveléstől remél, ha öntudatos, a saját kultúrájára, nyelvére, hagyományaira büszke, de a másokét is értő és becsülő nemzedékek jönnek ki az iskolapadokból. Ezt azonban Kardos Tamás szerint légüres térben lehetetlen végrehajtani: a háttérben nem egy gazdasági és morális csődtömegnek, hanem egy olyan országnak, a hazának kell állnia, amely mindezt nemcsak a történelmi múltban, de a mindennapokban is hitelesíti.
Az élet másik meghatározó területe a tömegtájékoztatás, ahol a hírolvasók
szóhasználata milliós tömegekhez jut el. Különösen a sport területén burjánzik
az idegen szókészlet, amelynek korábban is megvolt magyar megfelelőit szorította
ki az etapp (szakasz), kvalifikáció (minősítés), finis (célegyenes), divízió
(osztály), kandidálás (jelölés) értelmetlen és fölösleges használata. A híradásokban
rendszeres a magyarul gond nélkül helyettesíthető kommentál, kritizál és éppen
az MTV Kultúrház című műsorában elhangzott kommunikál kifejezés. A jelenségről
kérdeztük a két meghatározó hírszolgáltatót.
- Amit a televízióban hallunk, hatással van arra, ahogyan beszélünk. Egy közszolgálati adó fontos példakép, ezért nagyon ügyelünk a helyes nyelvhasználatra, de alapvető szempont a közérthetőség is. A Magyar Televízió riporterei, műsorvezetői lehetőség szerint kerülik az idegen szavak, szakkifejezések, rövidítések, betűszók használatát. Ha csupán a nyelvi divat indokolná a külföldi megnevezést, ahelyett is inkább a magyar megfelelőt választják. Más megítélés alá esnek azok az idegen eredetű, ma már közismert szavak, amelyek beépültek a mindennapi nyelvhasználatba - tájékoztatott Földváry Mónika, az MTV sajtókapcsolati munkatársa. A sportnyelvre kitérve elmondta, hogy ennek szókincse sok olyan jövevényszót tartalmaz, amely angol közvetítéssel került a magyar nyelvbe, többségükben azonban nem akadályozzák a megértést. Ezzel együtt sportműsoraik készítői a helyes és szabatos nyelvhasználatot szem előtt tartva alkalmazzák a sportnyelv kifejezéseit.
Az idegen
szavak használata mellett gyakori a megszólalók magyartalan hanglejtése is.
Ezzel kapcsolatban az MR1- Kossuth Rádiót kerestük meg.
- Az MR mikrofonbizottsága a megszólalók intonációs, hangképzési adottságait,
illetve gyakorlatát ítéli meg, és ad ennek alapján különböző szintű mikrofonengedélyeket.
Mivel legtöbb műsorunk élő, ott hiányoznak azok a szűrők, amelyek például
a nyomtatott, de az elektronikus sajtóban is léteznek. A sport, a digitális
kultúra, a gazdaság nemzetközisége miatt ezen a területen óhatatlanul rengeteg
nemzetközi kifejezés tudja csak leírni az egyes jelenségeket, egy erőltetett
nyelvújítás ezen nem tud segíteni - válaszolta kérdésünkre az MR1- Kossuth
Rádió főszerkesztője, Kerényi György. Hangsúlyozta, hogy a nyelv folyamatosan
változik, egyre újabb társadalmi, kulturális környezetre való reflektálása
magától értetődő folyamat, aminek része az idegen szavak átvétele is. Emlékeztetett,
hogy a mai magyar szókincs döntő része ugyanígy átvétel volt a maga korában,
finnugor alapszókincse minimális a teljes szókészlethez képest. Mindez persze
nem jelenti azt, hogy Magyar Rádiónak ne kellene felmutatnia élő, már létező
nyelvváltozatokat például az idegen szavak dömpingjével szemben, de nem teheti
meg, hogy olyan nyelven beszéljen, amely idegen az élő nyelvhasználattól.
Elidegenít-e, ha archaizál a szókincsbe került idegen szavak kiváltásával?
- tette fel a kérdést maga is Kerényi György.
Összeállításunknak nem feladata annak megítélése, hogy finnugor volt-e a magyarság
alapszókincse, helyette hallgassuk meg dr. Kiss Anikó véleményét az idegen
szavak használatáról! Az elhunyt dr. Molnos Angéla nyelvész által alapított
Lélektani Szaknyelv Megújításáért Közhasznú Alapítvány tagjaként szerinte
elengedhetetlenül fontos a félreérthetetlen, nem jelentés-összemosó kifejezések
használata az írott és sugárzott sajtóban, továbbá a közszereplőknél. Ha ezt
az igényességet nem követeljük meg, akkor köznyelvünk ez okból is silányul.
- Én az előkelősködést és a másoktól való elkülönülési igyekezetet nem
a tiszta magyar nyelvhasználatot megcélzóknál érzem és tapasztalom, hanem
azoknál, akik mondanivalójukhoz minél több idegen szót kívánnak felhasználni.
Fel-felháborodok, amikor üzletek feliratozásait vagy a töménytelen reklámot
olvasom, közszereplőktől hallom a ráadásul sokszor pontatlanul is használt
idegen szót, mert ebben az egyszerű, az idegen nyelvet megtanulni nem tudó
ember semmibe vételét is érzem - írta kérdésünkre. Magyarító Könyvecske
című kiadványában Molnos Angéla több ezer idegen szó társaival gyűjtött magyar
megfelelőjét tette közzé, holott ez a hivatalos intézmények feladata lett
volna. Ha a közélet befolyásos személyiségei és intézményei ezt lapozgatnák,
nem mondanák ezekre a szavakra, hogy meghonosodtak nyelvkincsünkben.
Hoffmann Rózsa egyetemi docens, a KDNP oktatáspolitikusa a jövőt már a változások
szellemében képzeli el.
- Kevesen tudják, hogy a magyar nyelv olyan ősi érték, amely mindkét agyféltekét
megmozgatja, egyben az ember nemzettudatának szerves, elszakíthatatlan része,
ezért ápolása, gondozása elengedhetetlen. Ezt azonban soha nem más népek ellenében
kell megtenni, hanem csak úgy, ahogyan más nagy nemzetek teszik: méltósággal,
büszkén és befogadóan. Ha elfogadjuk a boltok, kirakatok idegen nyelvű feliratait,
azzal tudomásul vesszük, hogy hozzájuk mérten mi kicsik vagyunk. Ebben a tekintetben
úgy látom, hogy romlott a helyzet az elmúlt években, hiszen még olyan apró
falvakban is láthatóak angol feliratok, ahová külföldi soha nem jut el. A
következő kormány tervezi a közterületi feliratok használatát érintő törvény
módosítását, mivel a jelenlegi nem érte el célját - nyilatkozta.
Az élő nyelv használatában terjedő pongyolaságot, idegen nyelvűséget áltudományosságból,
nagyképűségből eredezteti, ezt azonban törvénnyel nem, csak igényes oktatási
rendszerrel lehet megoldani. Következésképpen nagyon fontosnak tartja a megfelelő
nevelést, a család, az óvoda, az iskola szerepét, szükségesnek a tankönyvek
magyarítását. Mivel a jól megválasztott irodalom is nagy segítséget jelent
az oktatásban, tervezik, hogy a Nemzeti Alaptantervbe visszaemelik a klasszikusok,
például Arany János, Jókai Mór példaértékű műveit, de nem átírva, ahogyan
néhány éve történt. Óriási lépésnek tartja a reformkorban, 1844-ben hozott
törvényt, amely a magyart tette a középiskolákban a tanítás nyelvévé. Ennek
eredményeként a XIX. század eleji másfélmilliós magyarul beszélő népesség
tizenötmillióra nőtt.
Az idegen szavak terjedésének jelenlegi állóvize, amelybe, mint láttuk, alig
dob valaki kavicsot, talán fodrot vethet. Mert tarthatatlan az állapot, amelyben
a raktárat átnevezik logisztikai központnak, kedvezményes áron hirdetik a
"gyerek body" ruházati felsőrészt, miközben a body jelentése test,
de még inkább az a jelenet, amelyet az M1 képcsatorna egyik Fábry műsorában
láthattak a nézők. A kedélyes műsorvezető jégkorongozókat hívott meg, ahol
munkáját tekintve egyik kísérőjük ekvipment menedzsernek mondta magát, mire
Fábry rávágta: "Tehát szertáros!". Nem, jött a felháborodott
válasz, ekvipment menedzser. Ennyiben maradtak.
És hogy a bevezetőben említett irodalmi nagyjaink hogyan vélekedtek az anyanyelv
fontosságáról, arról tanúskodjon az alábbi néhány, dr. Molnos Angéla könyvéből
vett idézet és egy intelem Baróti Szabó Dávidtól.
Szakács Gábor
Fénykép:
T. Szántó György
"Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik, beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe." (Tolnai Vilmos: Halhatatlan magyar nyelv)
"Egy népet nem a testi hasonlóság, hanem a közös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője egyesít s választ el egy más múltú és más jelenű néptől. Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog." (Illyés Gyula: Ki a magyar?)
"... soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem." (Bessenyei György, Magyarság, 1781)
"Serkenj fel magyar ifjúság! Ím nemzeti nyelved, egy szép nemzetnek bélyege veszni siet" (Baróti Szabó Dávid 1777)
Magyar
Demokrata 2010/16.
|
|
Nyelvében
él a nemzet
|
|
|