|
|
Piramisok
Európában
|
|
Piramisok Európában |
Már megszokhattuk, hogy a világ nehezen enged változtatni a kialakult és széles, főleg nemzetközi körben elfogadott álláspontokon. Ilyenkor az sem érdekli, hogy ezek megfelelnek-e a valóságnak, vagy csupán minden alapot nélkülöző közmegegyezés eredményei. Valami hasonló körvonalazódik a boszniai Viszoko város melletti piramis alakú hegyek esetében is, amelyek ha bizonyítást nyernek, bizony alaposan átírják az öreg földrész történelmét.
A legelső kérdés, hogy ha ezek a hegyek valóban piramisokat rejtenek, akkor miért csak most kerültek az érdeklődés középpontjába? És kerültek-e egyáltalán? Mielőtt ezekre a kérdésekre választ keresnénk, röviden fussuk át az ország történelmét.
Bosznia őslakóiként a történetírás
az illíreket adja meg, amely terület a Római Birodalomban az Illiricum nevet
kapta. Az ezredforduló után kialakult Bosznia a Kotromanovic nemzetségből származtatta
uralkodóit, a nemzetségalapító Stefan Kotromanovic leánya, Erzsébet I. Nagy
Lajos magyar király felesége lett, Hunyadi Mátyás pedig egyfajta védnöki szerepet
töltött be, amikor a hódító törököket ezen a területen, pl. Jajcénél igyekezett
megállítani. Ez azonban csak ideig-óráig sikerült, és a török 1463-tól bő 400
évre adófizetőivé tette az ország lakosságát. Az 1878-ban az Osztrák-Magyar
Monarchiához csatolt terület fővárosában, Sarajevoban 1914. június 28-án a szerb
Gavrilo Proncip agyonlőtte a trónörökös Ferenc Ferdinándot, ami lényegében az
I. világháború kirobbantáshoz szolgált indítékul. A Monarchia szétesése után
Bosznia-Hercegovina a Jugoszláv állam részeként élt tovább, majd a század utolsó
évtizedében véres háborúban vívta ki elszakadását a délszláv államtól.
A fővárostól mintegy 30 kilométerre északra a Bosna folyócska két partján található
a magáról mindeddig nem sokat hallatott, mintegy 50 ezer lakost számláló Viszoko.
Mindez egy csapásra megváltozott, amikor 2005-ben a boszniai születésű, ám másfél
évtizede az Amerikai Egyesült Államokban élő, 45 éves Semir Osmanagovic a nevezett
települést körülölelő hegységeket megpillantva arra a megállapításra jutott,
hogy azok bizony erdőkkel benőtt piramisok.
Talán minderre soha nem
került volna sor, ha a helybéli múzeum igazgatója, professzor Senad J. Hodovic
nem találkozik Sarajevoban a fiatal üzletemberrel, és nem hívja fel a figyelmét
a Viszokó melletti Visocica hegyre, amelyről különös alakja miatt a néphagyomány
már évszázadok óta azt rebesgette, hogy piramist rejt magában. Mivel a világ
már elkönyvelte, hogy ilyen építmények csak Egyiptomban és Dél-, valamint Közép-Amerikában
létezhetnek, senki nem vette a bátorságot, hogy véleményét nyilvánosan is hangoztatva
magára vonja a tudós társadalom ilyenkor szokásos haragját. Osmanagicot azonban
nem ilyen fából faragták, ő bizony a végére akart járni a dolgoknak és 20 ezer
dollárral megkezdte a feltárást.
Annak ellenére, hogy majd egy év eltelt a kezdetek óta, a világ sokkal többet
nem tudott meg a feltárásokról, inkább csak a tömegtájékoztatás helyszíni tudósítási
tanúskodtak a megdöbbentő látványról. Ennek elsődleges oka, hogy a szakemberek
igyekeznek nem komolyan venni a foglalkozását tekintve üzletembert, vállalkozót
és az elhallgatás eszközéhez folyamodtak. Mások, mint pl. a brit Anthony Harding,
az Európai Régészek elnöke, úgy próbálta nevetségessé tenni Osmanagicot, hogy
saját cáfolata bizonyítására még a helyszínre sem utazott el. Mindez csak olaj
a tűzre, mert a palackból kiszabadult szellemet már nem lehet visszagyömöszölni.
Noha a feltárásnak még csak az elején járnak néhány igen megdöbbentő eredmény
a piramis pártiakat tűnik igazolni. Ezek közé tartozik az, hogy a települést
körbevevő öt építmény közül a Nap, a Hold és a Sárkány nevét viselő szinte tökéletesen
egyenlő oldalú háromszöget zár be, hogy radar felvételek a két hegyet összekötő,
csaknem négy kilométer hosszú alagutat jeleztek, a környezetről készült hőtérkép
kékkel jelölt részei pedig azt mutatják, hogy a föld alatt mesterségesen kialakított,
kevésbé sűrű és hőtartó, ezért hamarabb kihűlő rétegek találhatók. Emberi beavatkozás
nyomát viselik a közszemlére állított kőzetdarabok is, amelyeknél jól láthatók
a nagyobb egységekből történt lefaragások nyomai.
A NASA felvételeiről számítógéppel lehántották a hegyeket borító növénytakarót,
aminek következtében még élesebbé váltak a piramishegyek szélei, amelyek ráadásul
az év napjaival azonos - 365 méter - hosszúságúak. A hasonlóságok immáron elkerülhetetlenné
teszik a gizehi Cheops piramissal történő összehasonlítást. Utóbbi dőlésszöge
a függőlegeshez képest 51,5, míg a Visocicáé 53 fok, a Cheops magassága a mérésektől
függően 146 és 148, míg alapélei 230-232 méter hosszúak. A Nap piramis ezzel
szemben majd 200 méterre emelkedik a település fölé, alapélei pedig elérik a
400 métert.
Ami a kőzeteket illeti,
alapjában két típust különböztetnek meg a geológusok: a fedőréteget képező homokkövet
és az alatta lévő, mai szóval "cement" szerű habarcsba nyomott kavicsos
anyagot. Mivel a természetben ez a két réteg minden más esetben az említettől
eltérő elrendezésben fordul elő, idegenkezűséget feltételeznek. A kőlapok már
önmagukban megdöbbentenek méreteikkel és súlyukkal, átlagban 30-35 tonnát nyomnak,
ráadásul a rajtuk végigfutó kötőanyaguk mind a mai napig szilárdan tartja magát.
A több helyen végzett fúrásminták adják majd meg a választ, hogy teljes egészében
piramis épült, vagy csak a hegyet borították be több rétegben az említett kőlapokkal.
A völgy túloldalán magasodó Hold piramis már a feltárás jelen szakaszában is
a szakkarai lépcsős piramis hasonmása lehetne. Egymáshoz illesztett lapjait
napjaink műszaki eljárásával sem lehetne tökéletesebben kivitelezni, a lapok
egyenetlenségeinek aprólékos egymáshoz illesztése itt is kizárja a természetességet.
A Magyarországról érkezett látogató számára ezzel együtt mégis inkább az innen-onnan előkerült, székely-magyar rovásírásos feliratok hatnak lélegzetelállító erővel. Találtak belőlük az alagút eddig feltárt szakaszának szikláin, tehát a hegy belsejében, a hegyet fedő kőlapokon, és több négyzetméteres kőtömbökön. Egyik-másikon minden erőlködés nélkül tisztán kivehető a rovás C, P és S betű. A csalást, hamisítást, esetleg jelenkori bekarcolást éppen a feltárók közönye zárja ki, ugyanis mindenről szívesen beszéltek, ezekhez viszont semmi hozzáfűznivalójuk nem volt. Helyükben éppen a feliratos emlékekre helyeznénk nagyobb hangsúlyt, ezzel szemben úgy tűnt, hogy nem tudnak mit kezdeni velük.
Feltételezésünket, hogy
tartozhatott-e Viszoko környéke Kr. e. 5000 körül a Kárpát-medencei rovásírásos
emlékeket is felmutató Tordos-Vinca kulturkörhöz, Hodovic múzeumigazgató úr
határozott nemmel válaszolt és az ősi Boszniát egyedül az illír kultúra részeként
jellemezte. Pedig a kettő nem zárta volna ki egymást, csak tudomásul kellett
volna venni, hogy a Kárpát-medencéből elterjedt rovásírás erre a területre is
eljutott a magyarság elődeinek közvetítésével. Hasonlóképpen más tájolás is
elképzelhető a feltárók rajzolta Viszokót - Kairót - Libiát érintő háromszög
csúcsainál, ha Libia helyett a harmadik pontot a pilisi Holdvilág árokban található
várhoz helyezzük.
Azonban ne szaladjunk még
előre a végső következetésekkel, amelyek közzétételére Osmanagic öt, míg Hodovic
tíz évet szánt. Egy biztos, nem mindenki osztja Harding úr lekicsinylő, még
a mesterséges kialakítás lehetőségét is kizáró véleményét. Bosnyák, osztrák,
skót, ausztrál, szlovén szakemberek szerint bizonyítható, hogy a Visocsica valójában
egy Kr. után a II. században épült lépcsős piramis. Négyezer éves keletkezési
időpont megjelöléssel emberi kéz alkotásának tartja az egyiptomi Ali Abdullah
Barakat ásványszakértő, valamint honfitársa, Lamija Al Hadidy, a Kairói Egyetem
kriptografikusa. Bár Hodovic úr egyelőre nem fűzött különösebb reményeket az
UNESCO támogatásához, már tudható, hogy Koichiro Matsuura az intézmény főigazgatója
ígéretet tett, hogy régész szakembereket küld a helyszínre a leletek megvizsgálása
céljából.
A bosnyákok azonban ezt meg sem várva, nemzeti büszkeségük hangsúlyozása céljából
máris tömegesen keresik fel az ásatást, amellyel teljesen egybecseng, a piramishegyek
korát 10 ezer évesre becsülő Osmanagic egyik nyilatkozata.
"Nem a saját dicsőségemért teszem, amit teszek. Csupán a helybéli hatóságokat akarom
bátorítani, hogy vegyék komolyan ezt a helyet, ami Bosznia legjövedelmezőbb pontja lehet."
Bármi történjék is, Bosznia
ezen vidéke már nem lesz többé ugyanaz, mint a piramis elmélet kipattanása előtt.
Ha a bizonyítékok súlya alatt összeroppan a hivatalos szakemberek gőgös fennhéjazása,
akár népvándorlással felérő turistaáradat indulhat a Vicosica hegy felé. Ha
pedig mégsem ez történne, akkor meg a puszta kíváncsiság fogja odahajtani az
embereket, hogy maguk győződjenek meg az igazságról. A bosnyákok minden esetre
jelesre vizsgáztak, hiszen máris rámozdultak múltjuk egy értékes időszakára
és legkevésbé sem érdekli őket a külföld, az idegenek kétkedése. A hányatott
sorsú nép minden kapaszkodót megragad önigazolására, ahogyan jól felkészült
fiatal történész hallgató vezetőnk, Sanel Silajdzic is tette. Nem ártana példát
venni róluk, hiszen az utóbbi években nálunk is számos igen értékes feltárás
gazdagította történelmi ismereteinket. Sajnos egy-egy újságcikken kívül egyikből
sem lett tartósabb híranyag.
Fényképek: T. Szántó György
Szakács Gábor
Magyar Demokrata (+ filmbeszámoló a DVDTV-n)
2006. június 29.
|
|
Piramisok
Európában
|
|
|