Nyitólap

KITEKINTŐ

Rovott múltunk Szent Mária szigetén

INSULA SANCTE MARIE... Insula Leporum... (Nyulak szigete), ez László Gyula régész professzor felvetése alapján elírásként értelmezhető, amely értelmet módosítva mutatkozik az eredeti kifejezés utóéletében. Kétség kívül rossz kicsengése révén megütközést keltene az Insula Leprorum (Leprások-szigete) helyrajzi név. Noszlopi Németh Péter könyve: "Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben" indított arra, hogy e dunai szigetet felkeresve, a régiek nyomát kutatva, vizsgáljam meg környezetét. Először 2003. augusztus 16-án, Nagyboldogasszony napját követő vasárnapon jártam itt. A tikkasztó hőségben kiszáradt kisebb folyóág medrében, száraz lábbal keltem át a szigetre, ahol a gondozatlan, elvadult növényzet, s kidőlt, korhadt fatörzsek nehezítették meg további utamat. A főmedrébe mélyen visszatért Duna széles, kavics-ágyat hagyva maga után faragott épületköveket, kőtömböket tett a szemnek láthatóvá. Ezek a jelek és a tapasztalható erős földsugárzás bizonyságot tettek arról, hogy jó helyen járok, ha azt a régi Budai - azaz Esztergomi szigetet keresem, amelynek történelme az Árpád-házhoz kötődik.

Ősszel, a mai Esztergomból kiindulva, Szent György mezőn át, a Duna mentén tértem vissza a Szamár-hegy alatti kis szigethez, hogy további nyomok után nézzek. A Boldogságos Szűzről elnevezett sziget észak-nyugat felé eső részén egy porózus, szinte súlytalan, párna alakú kőre figyeltem fel, amelyen - megfordítván - egy szárnyait táró, felröppenő madár alakját pillantottam meg. Különös madár a szürke kő alsó lapos, felületi részén. Nem vésett ábra, mintha fény rajzolta volna volt, s vetítette reá ezt a formát. Lefényképeztem, és visszafordítván ott hagytam, ahol megtaláltam: a fűben, a borostyán-levelek borította fatörzs előtt. Az igazi meglepetés a sziget közeli jobb parton várt rám.

Távolabbról vettem észre a sekély víz útjában álló, a partot és szigetet összekötő kövek sávját, mintha kőhidacska hullámsírba szállt maradványai szürkéllnének ott - vélhetnénk. Közelebb érve, a vízpart felé tartó, cserjék, és öreg fák szegélyezte ösvény kis magaslatra futott ki, mintha hídfő sánca lenne. A gazzal benőtt nedves iszapos talajba kisebb-nagyobb kőtömbök süllyedtek. Ezeket a bővizű folyam takarja, és csak rendkívüli szárazság idején mutatkozhatnak meg. Itt találtam rá az alábbi képeken látható több mázsa súlyú kőtömbre, amelynek látható oldalán rovásjelek kopott véseteire figyeltem fel.

Kiemelni, s megtisztítani az üzenethordozó követ nem tudtam, de ami a felszínen látható volt, felvételt készítettem róla, és most közreadom. Váljék közkincsé!

Vetráb József Kadocsa

Nyitólap

KITEKINTŐ

Rovott múltunk Szent Mária szigetén

Oldal tetejére