Nyitólap

KITEKINTŐ

Sípoktól a billentyűs hangszerekig

A sípok kezelése nagyon egyszerűnek tűnik, azonban ezek az ősi hangszerek is szakavatott kézben szólalnak meg igazán. Hogy miért, azt az alábbiakban igyekszünk megvilágítani.

Lévai Péter kezében a görbekürttel (crumhorn)

Ha sípoló hangot akarunk hallani, akkor elég a természet hangjaira figyelnünk. A furulyázó akácot azzal a tulajdonsággal áldotta meg a jó Isten, hogy termését úgy lyuggatta át, hogy az áthatoló szél szinte orgona szerű hangokat csal ki belőle. Elhagyatott tájakon, bizony kísérteties tud lenni! Ha üveg nyakára, lyukas kulcsra fújunk megfelelő szögben, az általunk keltett levegő örvénylése is hangot ad. Még egyszerűbben ez úgy történhet, ha fűszálat teszünk a kezünk közé és "rákukorékolunk". Lényegében ugyanezt teszi a trombitás is, aki összeszorított ajkát rezegteti és ezt a hangot csőbe vezetve hozza létre a trombitahangot.

- A sípok készítése ősidőkre nyúlik vissza. Olvastam, hogy a Kárpát-medencei istállóskői barlangban találták az emberiség legrégibb fúvós hangszerét, egy olyan csontból készült furulyát, ami 30.000 évvel ezelőtt készülhetett. A ma is használt legegyszerűbb síp a tilinkó, még játszónyílás sincs rajta, csupán egy két végén furatos "csőből" áll. A következő lépést a két oldalán különböző lyukszámú és hangterjedelmű népi furulyák jelentették. Értékelhető minőségi változást a nádfúvókás hangszerek jelentették, amelyeknél két nád lapocskát egymáshoz fordítva, a közéjük fújt levegő hangját vezetjük a csőbe. Ezek közé tartozik a crumhorn, aminek magyar neve csak fordításban létezik: görbekürt. Ezekkel azonban akkordot nem lehet lefogni - tájékoztat a Kecskés régizene együttes sípos muzsikusa, Lévai Péter.

Szerinte a legnagyobb "küzdelmet" a hangképző náddal folytatja a zenész. Folyamatosan figyelni kell az állapotát, ugyanis öregedő állapotában egyre rendszeresebben kell áztatni, hogy el ne törjön. Pótlása nem egyszerű, hiszen alapanyagként nem használható dunai, balatoni, hanem csak Földközi-tenger környéki nád, amit aztán nagy szakértelemmel kell elkészíteni.

A bőröndjében lévő reneszánsz, illetve barokk hangszerek akkor érték el tetőpontjukat, amikor a szoprán, tenor, alt, basszus emberi hangok is kórussá álltak össze. Amikor ez megtörtént, megjelent az orgona is, ami egyesítette ezeket a hangszereket. Az orgonák regiszterein napjainkban is gyakran olvashatók a flöte, crumhorn, dulzián, gemshorn, cornamusa, bombard, stb. feliratok, amelyek az annak idején kórusként megszólalt hangszereket jelentik. Közülük Magyarországon leggyakrabban a töröksíp fordul elő, amit egyes vélemények szerint töreg síp, teregető síp, tárogató síp néven is nevezték.

- A korai nagy keleti birodalmakban, így a Perzsában, a Sumérban a síp mindig ismert volt. Az itt látható reneszánsz és barokk hangszerektől többek között az különböztette meg, hogy nem voltak ennyire finoman egymáshoz hangolva, hangerőben összeigazítva, mert náluk a hangos és a halk hangok teljesen egyszerre szólhattak. Ami a sípok hangjegyírását illeti, hivatkozhatunk arra a tankönyvre, amelyik a görög Seikilos sírfeliratot idézi. Mivel ezt "Halandó vigadj!" szöveggel énekeljük a Kecskés együttes ókori műsorában, feltételezhető, hogy a hangjegyírás több ezer éves is lehet - hívja fel a figyelmet a múlt zenéi örökségére az ismert zenész.

A furulyaszerű, lyukakkal megszólaltatható hangszerek megtanulása egyszerű, a legmélyebb hangot az összes lyuk befogásával, a legmagasabbat az összes elengedésével képezik. Mivel nálunk nincs hivatalos régizene oktatás, előbb azokat a tanszakokat kell elvégezni, amelyekből iskolát indítanak, oboát, fagottot, kürtöt és az így megszerzett tudást lehet átvinni ezekre a régebbi hangszerekre. Lévai Péter ezt már évtizedekben méri. Hogy melyiken játszott, attól is függött, hogy melyikhez jutott hozzá és mire volt szükség az adott zenekarban. A Kecskés együttes tagjaként többek között az 1848/49-es szabadságharc, a kuruc kor, Hunyadi Mátyás, Balassi Bálint zeneköltészetét elevenítette fel, de játszott az Attila ifjúsága, Pogány imák és a Rákóczi él történelmi zenemű lemezeken is.

- Főiskolás koromig nem találkoztam ezekkel a hangszerekkel, de amikor meghallottam a hangzásvilágukat, egyszerűen beléjük szerettem. Hála Istennek nálunk is kaphatók, igaz drága pénzért, mert főleg külföldi manufaktúrákban készülnek. Angliában félkész hangszereket is gyártanak, hogy olcsóbb legyen a diákok számára, ha maguk rakják össze. Én hangszerésszel csináltattam, hogy tökéletesek legyenek, ennek ismerete az erdélyieknél apáról fiúra szálló mesterség - meséli el találkozását a sípok világával Lévai Péter.

Ismeretei ennél lényegesen szerteágazóbbak, hét szakmája van. Gépjármű technikumot végzett, ami gépkocsivezetői, műszaki rajzolói, technikusi, autószerelői képesítést adott. A zenei általánosban és a konzervatóriumban szerzett tudását a Tanárképző Főiskolán kamatoztatta, ahol szolfézs-, általános iskolai ének- és hangszeres, valamint fagott zenetanár diplomát szerzett, kötelező második hangszerkén zongorázni is megtanult. Így vezetett útja a sípoktól a billentyűs hangszerekig.

Szakács Gábor

Arany Tarsoly 2008. december

Nyitólap

KITEKINTŐ

Sípoktól a billentyűs hangszerekig

Oldal tetejére