A Székely Hadosztály létrejötte azért lényeges, mert mai szóhasználattal élve önszerveződő alapon alakult meg az egyetlen seregtest, amely megpróbálta a nehéz helyzetben lévő országot és az erdélyi részeket védeni - mondta a Demokratának Szakály Sándor történész.

A napokban Ön mutatta be Budapesten Gottfried Barna és Nagy Szabolcs A Székely Hadosztály története című könyvét. Van-e aolyan részlete, amelyre mindenképp felhívná a figyelmet?
Nem tudnék súlyozni. A téma első, tudományos igénnyel megírt tanulmánykötetének tartom.

Mi lesz róla a románok véleménye?
Nem tudok az ő fejükkel gondolkodni, de azt kijelenthetem, hogy nincs benne semmi sértő a románságra nézve. Más kérdés, hogy egyes politikusokat már a könyv borítóján lévő piros-fehér-zöld színek is zavarhatnak. Tény, hogy erdélyi bevonulásukkor kissé túlzásba vitték az ilyenkor szokásos zsákmányolást, de ezek torzítás nélküli tények.

Amint az is, hogy a román csapatok 1916. augusztus 27-én betörtek Erdélybe és az addig "szövetséges" Ausztria-Magyarország ellen fordították fegyvereiket.
Azt a vissza nem utasítható ajánlatot kapták az Antant hatalmak részéről, hogy amennyiben a központi hatalmak oldalán álló Románia hadba lép a Monarchia, illetve Németország ellen, biztosítják számára Erdélyt, sőt a Tiszáig húzódó területeket.Ezért nyomultak be 1916-ban Erdélybe, ám német segítséggel kiszorították őket, sőtaz osztrák-magyar és német csapatok Bukarestig jutottak és gyakorlatilag egész Romániát elfoglalták, majd békeszerződést kötöttek egymással. 1918 novemberében már más a nemzetközi helyzet.Addigra a Monarchia elveszíti a háborút, az Erdély területén élő lakosság mintegy felét kitevő románság pedig úgy érzi, hogy politikusai régi kívánsága szerint Romániával kell egyesülnie, amit Gyulafehérváronki is mondanak. A helyzet pikantériája, hogy a Magyar Államvasutak szállítja a román küldöttek erre a gyűlésre. Az Osztrák-Magyar Monarchia nevében novemberben aláírt fegyverszüneti egyezmény még azt mondja, hogyMagyarország esetében a demarkációs vonal az ország határa, a belgrádi egyezmény ezt már a történelmi Magyarország határain belül jelöli ki. Károlyivalóságtól elrugaszkodott politizálással úgy véli, hogy az Antant hatalmakkal majd olyan békét kötünk, amelynek keretébenaz országban élő nemzetiségekkel meg lehet egyezni. Gondolja ezt akkor, amikoraz országnak tényleges katonai ereje már nincs.

A köztudatban úgy él, hogy azért, mert több mint egymillió katonát szereltek le Magyarországon. Ha ez nem történik, ma másutt húzódnának a határok.
Egyet ne feledjünk! Ez a létszám a Monarchia katonáit jelentette,és azt se feledjük, hogy pl. a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred legénységének jelentős része román, egy másik honvéd gyalogezredépedig szlovák nemzetiségű volt, és folytathatnám a sort…A Magyarországra fegyelmezetten és rendezetten visszaérkező katonai erő viszonylag nem túl jelentős, ráadásul már a határon politikai agitátorok várják, akik arra igyekeznek rávenni a katonákat, hogy tegyék le a fegyvert, vége háborúnak,menjenek haza, földet osztanak nekik. Ez persze csak részben igaz,az viszont vitathatatlan, hogy az ország belsejében sem magyar, sem idegen katonai erő még a háború befejezésekor sincs.Szinte ugyanez a helyzetErdélyben is, ezért a frontokról oda érkezők kezdenek szervezkedni inkább szülőföldjük, mint a haza védelmére. Amikor Kratochvil Károly átveszi Erdély katonai parancsnokságát Kolozsvárott, alig nyolcszázegynéhány fegyveressel számolhat.A Székely Hadosztály önkéntes különítményként indult nagyon gyenge fegyverzettel és későbbi létszáma is alig érte el a nyolcezer főt.

Ezzel aligha érhetett el komolyabb hadi sikereket.
Nagyobb ütközetekre nem is került sor, kisebb hadi események zajlottak. A Székely Hadosztály létrejötte mégis azért lényeges, mert mai szóhasználattal élve önszerveződő alapon alakult meg az egyetlen seregtest, amely megpróbálta a nehéz helyzetben lévő országot és az erdélyi részeket védeni.Ehhez szüksége volt fegyverekre, amelyeket Budapestről kért, de a Katonatanács elnöke,a későbbi Tanácsköztársaság népbiztosa, Pogány József olyan lövegeket küldött, amelyekről leszereltette a célzó berendezést, így téve azokat használhatatlanná. Ilyen körülmények között 1919. április 26-án dönteniük kellett:a románok előtt teszik le a fegyvert vagy esetleg a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregével fordulnak szembe.

Nehéz döntés volt?
Nem biztos, hiszen ez a hadsereg csak nevében volt vörös és még ha voltak is benne politikai tisztek, a katonák döntő többségének semmi köze nem volt a kommunizmushoz, ők a hazát akarták védeni. A hivatásos tisztek jelentős része nem véletlenül lett a két világháború között a Magyar Királyi Honvédségmeghatározó, vezető tábornoka, köztük Jány Gusztáv, Szombathelyi Ferenc, Vörös János,Csatay Lajos. Mivel a Székely Hadosztály nem kapott utánpótlást és fegyverzetet, ebben a helyzetben egy felelős parancsnoknak el kell tudni dönteni, hogy mit tesz.Kratochvil döntése, hogy katonáival együtt teszi le a fegyvert vállalva velük a hadifogoly sorsot, ilyen felelős parancsnoki magatartás volt.A románok korrekt elbánást ígértek számukra, amit többnyire be is tartottak, hiszen a nemzetközi hadijog szerint hadifogolyként megtorlásokban nem részesültek.

Mi lett a további sorsuk?
1920 őszére, aki akart, hazajöhetett közülük.Ahivatásos tisztek szinte kivétel nélkül beléptek a Nemzeti Hadseregbe.Sok erdélyi származású tiszt az egykori Székely Hadosztály tisztjei között, számosan szászok, később magyarosította a nevét, s nem egy közülük tábornok vagy ezredes lett.Példaként említhetem Gross Mártont, a későbbi Nemerey Márton altábornagyot, illetve Démusz Árpádot, akiZámbory Árpád csendőrezredesként vált ismertté. A Károlyi féle kormányzata hivatásos tisztikar tábornoki és ezredesi rendfokozatú tagjait 1919. január 1-ével szinte kivétel nélkül nyugállományba helyezte. Ez gyakorlatilag a kis létszámú haderő lefejezését jelentette.ASzékely Hadosztálynál is inkább főhadnagyi-őrnagyi rendfokozatú személyekkel találkozunk, de az igazat megvallva, egy haderő esetében nemaz ilyen rendfokozatú személyek töltik be a meghatározó beosztásokat.

Székely Hadosztálynak a terület vagy a legénység származása miatt nevezik?
Alapvetően a székely atyafiakat szólították meg, hogy fogjanak fegyvert a szülőföld védelmére. Egyes székelyek nem is ott szolgáltak, ahogyan a székely lófő származásúnagybaczoni Nagy Vilmospéldául Budapesten.Mások viszont, mintGross Márton,illetve a Rajkán született Hautzinger - később vitéz Jány - Gusztáv, gyaníthatóan nem székelyként vettek részt benne.Helyismerete miatt az Erdély katonai parancsnokságával megbízottKratochvil Károly sem székely, aki a nyugállományból visszahívott altábornagy eberswaldi Siegler Konrádot váltotta fel.

Ez a seregtest miben reménykedhetett?
A politika bízott az ígéretekben, hogy az ideiglenes állapotokat majd a béketárgyaláson rendezik és aligha gondolta, hogy az ideiglenes állapotot örökíteni fogják. Egyes vélemények szerint folytatni kellett volna az ellenállást, hiszen brit és francia katonát úgysem küldtek volna Erdélybe meghalni ésha ezek a területek megmaradnak magyar fennhatóság alatt, akkor más helyzetből lehetett volna tárgyalni a békefeltételekről. Ez azonban csak abban az esetben igaz, ha egész Erdély a magyaroké, amiből hajlandó lett volna a román többségű területeket átadni.Amikor viszont a románok 1919 augusztusa után Győrig, Veszprémig hatolnak, már ők lehettek felháborodva, hogy nem kapták meg az Antanttól egészen a Tiszáig a nekik ígért területeket.Nagyon tisztességes vállalás volt aSzékely Hadosztály részéről, hogy megpróbálta Erdély egy részét védelmezni és mindenképp dicséretes, hogy volt néhány ezer ember, aki hiányos fegyverzetével erre hajlandó volt.A külső és belső körülményekennél többetnem tettek lehetővé.Ezért sajnálatos, hogy a Székely Hadosztálykissé kitagadott fejezete a magyar hadtörténelemnek.

Szakács Gábor
Fénykép: T. Szántó György

Magyar Demokrata 2012/2.