Nyitólap

KITEKINTŐ

Székely zászló az Országházban

A Székely Nemzeti Tanács 2010. november 19-én a budapesti Országházban tartott rendkívüli ülésén Borsos Géza, az SZNT Gyergyó széki alelnöke az alábbi beszédét nem mondhatta el.

Tisztelt Elnökség, tisztelt meghívottak!

Ha szeretnénk, sem palástolhatnánk megilletődöttségünket ebben a Házban. Annak a háznak a felsőházi termében vagyunk, melynek kövei között ott volt és ott van őseink verejtékes munkája is! Mint mindenkor közös történelmünk során, elődeink kötelességüket teljesítve, szívesen adták hozzájárulásukat. Hogy most, önhibánkon kívül csak vendégei vagyunk és lehetünk ennek a Háznak (még ha oly szívesen látottak is!), az, a magyar nemzettel szemben elkövetett történelmi igazságtalanságnak a következménye.

Hogy kik is vagyunk? Erről Kőrösi Csoma Sándor 1825 január 28-án, Kennedy századoshoz írt bemutatkozó levelében így vall:

"Székely vagyok, annak a népnek a fia, amely Urunk születése után a negyedik században az ősi Dácia területén telepedett meg, és amely ma az Erdélyi Fejedelemségben él" Mi sem mondhatunk mást, hisz a szkíta-hun származás ma is családi hagyományként él minden székely családban: Székelyek vagyunk tehát, annak a népnek a fiai, amely Urunk születése után a negyedik században az ősi Dácia területén telepedett meg, és amely ma a Trianonban elszakított és Romániához csatolt Erdélyben él.

Mi is hozott minket a Magyar Parlament épületébe?
Boldogemlékezetű Márton Áron, Erdély nagy püspöke 1946-ban Csíksomlyón, Pünkösd vasárnapján, százezer, akkor még zömében székely és csángó híve előtt mondott szent beszédében adta meg a választ.

"A püspöknek azonban meg kellett hallania híveinek nagy aggodalmát, és ki kellett mondania azt, amit nekik nincsen szabadságukban kimondani" és kimondta: "Nem vállalhatjuk többé ezt az igazságtalan és megalázó helyzetet. És kérjük: ne kényszerítsék ezt ránk azok sem, akik a sorsunk feletti döntés jogát maguknak tartják fönn."

Nekünk, a Székely Nemzeti Tanács tagjainak is, meg kellett hallanunk "székely népünk nagy aggodalmát", és ki is kell mondanunk azt, amit nekik nincs szabadságukban kimondani. Hol mondhatjuk el, ha nem ebben a Házban, és kinek mondhatjuk el, ha nem a független és szabad Magyarország vezetőinek, a Nemzeti Ügyek Kormányának, hogy "nem vállalhatjuk, a Székely Nép nem vállalhatja többé ezt az igazságtalan és megalázó helyzetet."
Hogy szülőföldünkön nem voltunk beszivárgott kisebbség, nem tarjuk annak magunkat ma sem és nem akarunk, nem óhajtunk kisebbségi jogokért kunyerálni (folyamodni)!
Hogy a "székely kérdés megoldása nem tűr halasztást, és megoldás csak egy van, mely méltó hozzánk és ez nem más, mint a székely nép önrendelkezési jogának érvényesítése!

Hol mondjuk el és kinek, ha nem itt és önöknek, hogy:
Sem őseink, sem mi soha nem vágytunk más földjére, és ma is csak és kizárólagosan a magunkét akarjuk újra birtokba venni, és azon szabad emberekként szabad népként élni!
Mert Székelyföld számunkra mindenekelőtt a Székely Nép ősi szálláshelyét, szülőföldjét jelentette és jelenti ma is, ahol gyerekeinket rendre és a szülőföld szeretetére neveltük és neveljük, hol, mikor vérrel, mikor anyagiakkal, de adót fizettünk és fizetünk, hol szabadon éltek eleink és szabadon akarunk élni mi is!
És ez a Székelyföld nem azonos, nem helyettesíthető be a Ceausescu alkotta Maros-Hargita-Kovászna megyék képezte régióval.

A székely önazonosságtudat nem a XXI-ik század terméke és nem a "regionalizáció" következménye.
Gyökere a székely nép társadalomszervező és kultúrateremtő képességében, a sajátos, évezreden át csiszolt, a közösségi érdekeknek alárendelt erkölcsi értékrendben, az erre alapozott sajátos jogrendben, igazgatási, gazdálkodási rendszerben és az ehhez kapcsolódó önvédelmi jellegű, katonai szervezetben keresendő.

Hol mondjuk el és kinek, ha nem itt mindnyájunknak, hogy A Székely Nép az elmúlt ezer esztendő során, a Magyar Királyság megalapításától kezdve önzetlenül tette szerződésesen is vállalt testvéri kötelezettségét, mérhetetlen áldozatokat hozva a magyar haza, a magyar nemzet védelme és fenntartása érdekében.

Joggal várja el tehát, hogy az elszakítottság állapotában, melynek nem okozója, csupán elszenvedője, a független és szabad Magyarország támogassa a fennmaradásért és szabadságának kivívásáért folytatott küzdelmében.
A Csíki Székely Krónika szerint Árpádék a Székelyföldön, Budvárában, kötötték meg a Székely-Magyar testvéri szerződést.
Lehet-e ehhez méltóbb hely és alkalom ennek a szerződésnek a megújítására, mint a Magyar Parlament és nemzeti ügyek kormánya?

A Magyarok Istenének áldása legyen közös munkánkon és oltalmazzon közös utunkon a Csíksomlyói Szűzanya, minden székely-magyarok Babba Máriája.

Gyergyócsomafalva-Budapest, 2010-11-19

Borsos Géza József, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke

Nyitólap

KITEKINTŐ

Székely zászló az Országházban

Oldal tetejére