A lenti írás 1999-ben készült és 2000-ben nyomtatásban is megjelent a Ház a hídon c. füzetemben. Sajnos a helyzet az utóbbi 18 évben sem változott, a magyar köztudatban és a "tudományos" szakirodalomban még mindig zűrzavar van és a zűrzavart igyekeznek is fenntartani a témát illetően. Oly annyira, hogy még Székelyföldön is, ahol aztán tényleg semmiféle hagyománya nem lelhető fel a sámánizmusnak, a Magyar Örökség(!) elnevezésű táborban néhány éve mongol sámánnő által bemutatott sámánszertartást erőltettek a székelyekre, hátha így utólag be lehet építeni a magyarság tudatába. A mongol sámánhit semmiféle előrelépést nem jelent a finnugor sámánhittel szemben, mindkettőnek célja a magyarság ősi hitvilágának meghamisítása.

A csángók színes, érdekes, ősi néprajzába sem illik a sámánhit, de a tények sosem zavarták az éppen időszerű politika kiszolgálóit. Pl. a Honismeret 1988-as 5. számában (a Hazafias Népfront folyóirata) egy Faluhelyi Andor nevű illető hangsúlyozza: "A gyűjtésben szereplő hiedelem mondák és történetek betekintést nyújtanak az ősi sámán hitünknek a Bákó vidéki magyarság passzív tudatában élő emlékeibe…Tény viszont, hogy a Bákó vidéki magyarság népünk egykori sámán-hitének számos emlékét megőrizte egészében a közelmúltig."(49.)
Ez bizony tévedés vagy félrevezetés. Sámánokkal a magyar falvakban nem találkozhattunk és a falusiak nem is ismerték ezt a szót. Nem csak én mondom ezt saját tapasztalataim alapján, hanem például Laki Károly, aki néprajzi gyűjtő útjain erre a kérdésre is kitért. Ő sem találkozott olyan idős emberrel, aki a sámán szót valamikor is hallotta volna.
Tessenek megkérni a magyarok sámánhitét erőltetőket, hogy mutassák meg a sámán szót a régi magyar nyelvi szótárakban: Ballagi, Czuczor-Fogarasi, Szinnyei, stb. Bizony sámán nincs bennük, táltos pedig van.

A magyarság sámánvallásának egyik erőltetője volt Róheim Géza, aki Sigmund Freud tanainak hatása alá kerülve, ezeket az eszméket nem tudta a helyükön kezelni és félreértelmezte a jelenségeket. Ráadásul a félreértelmezett jelenségek leírására helytelen kifejezéseket használt. Ez a kettős káosz a magyarokra a sámánvallás szégyenbélyegét sütögetők fő forrása. Természetesen Róheim-et nem mindenki olvasta a sámánológusok közül, nekik egyszerű indítékuk a régi magyarság szellemi szintjének, hitvilágának lealacsonyítása.

Diószegi Vilmos A pogány magyarok hitvilága c. könyvének elején még ezt írja: "Az e korban (19. század) uralkodó magyar sámánhit elmélete azonban nem tudományos összehasonlító kutatások eredményén, hanem elméleti szillogizmuson alapult: a finnugorok és a törökök sámánhitűek, a magyarok a finnugor, illetve török népeknek rokonai, következésképpen a régi magyarok vallása nem lehetett más, mint a sámánhit." Sajnálatos, hogy könyvének végén, talán politikai nyomásra, mégis így összegez: "Mindezek alapján úgy látjuk, hogy a mai magyar népi kultúrának van egy olyan ősi rétege, amely a sámánhitből ered: ez volt a pogány magyarság hitvilága." (1983)

Szkíta gyógyító egy Kul-Obai vázáról (részlet)

 

Az 1999-es írásom:

A táltos lelki, testi gyógyító, radiesztéta, botanikus, diplomata, jogtudós, művész és nem utolsó sorban a magyar történelem tudója. Táltosai csak a szkítáknak, hunoknak, avaroknak, magyaroknak voltak és vannak.

Éppen ezért felháborító, sértő az az izzadtságszagú szolgálatkészség, ahogyan néhány szerző igyekszik összemaszatolni ősvallásunkat a sámánizmussal. Sem a magyaroknak, sem a germán-kelta népeknek sámánjaik nem voltak.

Álljanak itt bizonyságul a táltosok és a sámánok közötti leglényegesebb különbségek:

1. A táltos isteni ajándékként fogadja el küldetését, megtiszteltetés számára, örömmel végzi.
- a sámán menekül a feladat elől, néha a szülők eldugják hetedik gyermeküket, máshová költöznek, csapásként fogják fel a sámánképességeket.

2. A táltos ép, egészséges, erős lelkű és testű ember, szuggesztív, méltóságteljes, tiszteletet, bizalmat ébresztő, hangja zengő, ruházata régen fehér volt, ma a kornak megfelelő, de mindenképpen tiszta, rendezett.
- a sámán beteges, gyenge idegrendszerű, neurotikus, testileg eltérő, megjelenése ijesztő, bizarr, furcsa, mozgása, ruházata rendezetlen, hangja magas, rikácsoló, gyakran részeg, vagy révült.

3. A táltos képességeit csak jó, nemes ügy szolgálatában használja, tetteinek indítéka nagyon gyakran a hazaszeretet.
- a sámán kapható rontásra, szerelmi praktikákra, pénzzel, javakkal, zsarolással befolyásolható.

4. A táltos ritkán vesz igénybe eszközöket, legfeljebb gyógyfüveket, vagy nyugtató hatású zenéket. Ha dobot használ, azt mértéktartó, nyugodt ütemben teszi. Fontos külön választanunk, hogy zenész vagy táltos használja a dobot és mi a cél, kikapcsolódást elősegítő vidámság vagy elmélyülés. Természetesen zenész is lehet táltos és viszont.
- a sámánról csüngenek az amulettek, varázseszközök garmadáját hordja magával, amelyeket jó pénzért árul. Dobjait püfölve iszonyú zajt csap. A sámándob alsó világának totemállatai - a csúszómászók - nincsenek a magyar népművészetben. A sámándob felső világának életfája bolygónk minden népénél megtalálható, tehát semmiféle szibériai rokonságra nem bizonyíték.

5. A táltosnak volt lova, a szárnyas, táltos paripa.
- a sámánoknak lovuk nem volt, legfeljebb dobjukat nevezik képletesen annak.

6. A táltos az Istennel való kapcsolatot a magányban, a csendben, a természetben való elmélyülésben keresi és találja meg, ehhez semmiféle révületkeltőt nem használ.
- a sámán rettenetes zajjal, dobolással, ordítozással, esztelen ugrándozással részegen, vagy révülten próbál a szellemvilággal kapcsolatot teremteni. De vajon milyen magasabb rendű lény az, akit fetrengéssel, üvöltözéssel lehet megidézni? Az első sumer istenek, Apszú és Tiámat éppen zajongásuk miatt akarták eltörölni az embereket a Föld színéről, de Marduk, az akkád-sémita főisten a rendbontók segítségére sietett.

7. A magyar táltoshitre jellemző a bikaküzdelem. Ez a mitikus elem lehet a Bika csillagképpel kapcsolatos, de őrizheti a Gilgames eposz töredékét is, ahol Gilgames - akit egyes szerzők Nimróddal azonosítanak - egy féltékeny istennő által küldött bikát győz le.
- a sámánszertartásokon nincs bikával való küzdelem.

8. A leglényegesebb különbség, ami a táltosokat a sámánok fölé emeli, a táltosok hazaszeretete, magyar nemzettudata, a magyar őstörténet igazságainak ismerete, az ősök tisztelete, a szkíta-hun-avar-magyar nemesség és hagyomány továbbvitele, ősi írásunk, a rovásírás használata.
- a sámánvallás ellenben Szibériától Tibeten át Ausztráliáig hasonló jellegzetességeket mutat és semmiféle egyedi, nemzeti sajátossággal nem rendelkezik. Azt mondhatjuk, hogy a sámánizmus nemzetközi, internacionalista, ellenben a táltoshit nemzeti vallás. Alexandra David Neel írja, hogy Tibetben a lámaizmus magasabb rendű a sámánizmusnál és a lámák a sámánokat BÖH-nek "utálatosnak" nevezik.

Gyakran hangoztatott ürügy a táltos-sámán fogalom összemosására, hogy a táltos szót nem lehet idegen nyelvre fordítani. Ez nem igaz, mert a latinban a magyar gyógyítókra a "magus" szót használták. (Lásd Czuczor-Fogarasi: TÁTOS-TÁLTOS címszó). Fehér Mátyás Jenő domonkos rendi szerzetesnek 1968-ban, Buenos Airesben megjelent a Középkori magyar inkvizíció c. könyve, amely a XIII. századtól a XV. századig tartalmaz inkvizíciós-hitvédelmi peres jegyzőkönyveket. Az üldözött táltosokat, gyógyítókat ezekben a latin szövegekben mágusnak nevezik. Kiegészítés 2017-ben: Az 1968-ban megjelent könyvben, majd a Gede Testvérek által megjelentetett 1999-es kiadásban is a sámán szó szerepel. Ennek magyarázatára Bakay Kornélt, az 1999-es kiadás Előszó íróját idézem: "Először is a sámánizmus nem vallás, másodszor egyre több adattal igazolható, hogy őseink egyistenhívők voltak, noha a gyógyító táltosok valóban léteztek, még pedig hosszú évszázadokon keresztül, de ez nem azonos a sámánizmussal, harmadszor maga a szerző korrigálta önmagát még 1968-ban (!), kijelentvén, a latin szövegek mágus szavát hibásan fordította sámánnak!" Innen Fehér Mátyás Jenőt idézi Bakay Kornél: "A mágus szó nyelvünkben ma is használatos és nem annyira idegen, mint a szibériai peremnépeknél oly nagy szerepet játszó sámán kifejezés, amelyet sokszor túlzottan kidomborítanak és általánosítanak. Ezek alapján tehát a könyvben szereplő sámán kifejezés helyére az eredeti mágus szót kell visszahelyezni."

Véleményem szerint azonban a mágus szó latinból való átvétele sem szerencsés, mert túl sok olyan tartalmat hordoz, amely inkább a varázslókra illik. A magyar szent ember pap és gyógyító, nem varázsló. A magyar lélek leginkább a táltos szót fogadja el, a sámán és a mágus idegen tőle.

A táltosok üldözésével és kiirtásával elvesztek olyan ősi gyógyszerek, amelyeket ma a legkorszerűbb laboratóriumokban sem sikerül újból előállítani. Így például a veszett állat gyógyítására, vagy a veszett állat által megmart ember megmentésére, a betegség bizonyos szakaszán túl nincs lehetőség. Fehér Mátyás Jenő, a fentebb említett írásában az inkvizíciós jegyzőkönyvekből idézi egy veszettségben szenvedő ember meggyógyítását. Széchenyi Istvánnak pedig Naplója tanúsága szerint a kutyáját kúrálták ki ebből a rettenetes kórságból. A hatásos gyógyító eljárások legtöbbje tehát végleg elveszett.

Az igen erőszakos és minden alapot nélkülöző táltos-sámán azonosításnak a kommunizmus idején egyértelmű oka volt, hogy a Szovjetunióhoz való csatoláshoz igyekezett leszármazási, néprajzi bizonyítékot adni. A nagy igyekezet eredménye szerencsére az lett, hogy e művek hazaszerető olvasója számára nyilvánvalóvá vált, hogy a sámán olyan a táltos mellett, mint a krampusz a Mikulás mellett.

Még ma is élnek közöttünk táltosok. Az ősi szentélyek romjain keresztény templomok épültek és e templomok papjai között voltak, vannak olyanok is, akik harcos, nemes bátorsággal őrzik a magyarságot. Lehet-e tagadni Mindszenty József, Márton Áron, Kiss Szaléz, Zakar András táltosságát, akiket szadista, kommunista pribékek börtönöztek be, rugdostak, ütlegeltek. Vagy a híveit testével védelmező Apor Vilmosét, akit vérszomjas szovjet megszálló lőtt agyon. Vannak olyan keresztény magyar papok, akik tovább viszik a táltos szellemiséget.

És vannak olyan természetgyógyászaink, akik nem csak a testet, hanem azokat a lelkeket is gyógyítják, akiket gyökértelenné, beteggé tett sok ezer éves ősi kultúránk elrablása, a finnugor eredet, a török-mongol eredet, a sámán vallás és s a "művelt" Európát kirabló "kalandozások" szégyenbélyege.

"Népünk között van a legtöbb látó"
Magyar Adorján Az Ősműveltség (Magyar Adorján baráti Kör, 1995)

"Meg kell vonnunk a határt a sámán extatikus őrjöngése és hörgése, a varázsló és boszorkány fetrengése, valamint a démoni erőktől mentes valóban Isteni érintések között."
Dümmerth Dezső: Az Árpádok és a magyar szent kultusz kialakulása (Junior, 1997)

"A magasabb világgal való érintkezés első feltétele a csend."
Hamvas Béla: Extázis (Mérték füzetek, szerk. Dúl Antal)

"El kell utasítanunk azt a feltételezést, hogy a magyar ősvallás sámánhit lett volna… Táltosaink inkább gyógyfüves gyógyítók, mint dobszóval, mérgekkel önmagukat kábulatba ringató gyenge idegzetű emberek."
László Gyula: Árpád népe (Helikon)

Kiegészítés 2017-ben: Miután a sámánhitet nem sikerült azóta sem a még egészséges magyar lelkekbe oltani, jelenleg azzal próbálkoznak, hogy a táltos tulajdonságokat és magát a táltos szót terjesszék ki a török-mongol-kazár-kazah népekre. Tehát megismétlem: Táltosai csak a szkítáknak, hunoknak, avaroknak, magyaroknak voltak és vannak.

Olvasnivaló:

Eliade, Mircea: A samanizmus (Osiris Kiadó, 2005)
Fehér Mátyás Jenő: Középkori magyar inkvizíció (Transsylvania-1968, Gede Testvérek-1999)
Harangozó Imre: Transzcendens trambulin (Újkígyós, 2010)
Vitebsky, Piers: A sámán (Helikon Kiadó, 1996)