|
|
Torma Zsófia régésznő munkássága liberális és román szemszögből
|
|
Torma Zsófia régésznő munkássága liberális és román szemszögből |
Torma Zsófia (1832-1899), a világ első régésznője hosszú évtizedek után a liberálisok
ingerküszöbét is elérte. A 444.hu oldalon 2018. november 18-án egy Varga
Máté nevű szerző tudományosnak álcázott cikke a következő furcsa címmel jelent
meg: "Sofia Szászsebesről többször ír, kár, hogy nem férfi".
Napjainkban ez a cím a liberálisoknak
köszönhetően félreérthető, ám a 19. században egyszerűen csak annyit jelentett,
hogy régésznőnk nagyszámú leletének többségét saját maga ásta ki, mindenfajta
időjárási viszonyok között rengeteg fárasztó fizikai munkát végzett a terepen,
s nem volt annyi ereje, mint egy férfinek.
Bár az írás álságosan úgy
van írva és szerkesztve, mintha szerzőjét felháborítaná Torma Zsófia mellőzése,
vegyük észre, hogy Varga Máté valójában tudatosan lebontja, lerombolja a régésznő
okos, céltudatos, erős, egyúttal nagylelkű, adakozó, segítőkész személyiségét
az ilyen megállapításokkal: "Torma Zsófia az igyekvő, autodidakta, vidéki
amatőr..., erős kisebbségi komplexussal és feltehetőleg pszichológiai problémákkal
is küzdő Torma Zsófia..., a megszállottan kutató Torma Zsófia..."
Miközben Varga Máté a régésznő
mellőzésén háborog, a "jamnajákról" és a zsinegdíszes kultúráról szóló
saját zavaros fejtegetésébe burkolva ugyancsak szorgalmasan bontogatja, rombolja,
tagadja, Zsófia tudományos eredményeit is.
Furcsa az is, hogy Varga
Máté az erdélyi Torma Zsófia munkásságát túlnyomó részben nem a régésznő saját
írásai vagy magyar szerzők, hanem egy román régésznő, Laura Coltofean alapján
értékeli. Torma Zsófia kisajátítására való román törekvés itt ugyanúgy tetten
érhető, mint ahogyan a Tatárlakai leletekre is rátették a kezüket. S bolondok
is lennének, ha nem tennék, hiszen mind Torma Zsófia, mind a Tatárlakai lelet
szabad préda, a Magyar Tudományos Akadémia maga határolódik el tőlük.
Torma Zsófia azonban világosan
kifejti: "Tordos...culturrétegében a dákok erősített lakásainak nyomai
még elő nem fordultak, a dákokat sem tekinthetjük ez okáért hazánk legrégibb
teleplakóinak.....mint hazánk legrégibb népiről, az agathyrsekről emlékezik
meg Herodot...". Az agatirszekről pedig köztudott, hogy a szkítákhoz
tartoztak. Tehát nem dákok nem vlachok, nem románok. Tanulmányainak más részéből
is idézhetnék még hasonló érveket.
Zsófia románok iránti szeretetének
túlhangsúlyozását annak "köszönheti", hogy bátyjának, Torma Károlynak
leánya Victor Babes román orvoshoz ment feleségül. Igen valószínű, hogy Babes
szédítő karrierjét, amelynek csúcsa, hogy a világhírű német antropológus, Rudolf
Virchow keze alatt dolgozhatott, Zsófiának köszönheti. Virchow ugyanis a régésznő
levelezőtársa, tisztelője volt, Erdélyben is felkereste.
Nem szándékom végig elemezni
a cikket, de néhány gondolatára kitérek:
Varga Máté írja: "...a
Torma Zsófia által megszállottan kutatott "tordosi írásbeliség" sem
állta ki az idő próbáját. Sayce óvatossága indokoltnak bizonyult és a mai tudományos
konszenzus azt támasztja alá, hogy a "Duna menti írásbeliség" sosem
létezett, a tordosi agyagedények jelei és az 1961-ben a közeli Tatárlakáról
(Tărtăria) előkerült (szintén a tordosi kultúrához köthető) korongokon felfedezhető
szimbólumoknak nem létezett valódi írásra jellemző mögöttes jelentése."
A gondolatsort könnyen lehet
szintén román, de józanabb és tudományosabb állásponttal is cáfolni, mert bizony
a Zsófia által "megszállottan" kutatott tordosi írásbeliség
nagyon is kiállta az idők próbáját. A The Danube Script in Light of the Turdas
and Tartaria discoveries (Exhibition Catalogue, 2009) a kolozsvári Erdélyi Nemzeti
Történeti Múzeumban (a régi Bástya utcában) volt kapható egy nagyszabású kiállítás
alkalmával, itt a tatárlakai leleteket is láthattuk. Ez nem csak egyszerű kiállítás
katalógus, hanem közel 200 oldalas angol-román nyelvű tudományos munka, a kolozsvári
múzeum régészei, köztük románok készítették. És láss csodát, éppen ellenkező
véleményen vannak, mint Varga Máté szintén román forrása.
A 70. oldalon például egy
szemléletes térképet (benne Magyarország jó részével is) találunk a köv. aláírással:
"The region where the Danube civilization and the Danube script fluorished."
Magyarul: A terület, ahol a Dunai civilizácó és a Dunai írás virágzott. Tehát
nem csak hogy létezett, hanem még virágzott is, a "tudományos konszenzusok"
ellenére!
24. oldal: "...well
established dating methods has situated the Tartaria complex, as well as the
tablets to the end of the sixth millenium BC, and the Turdas script around the
middle of the fifth millenium BC." Magyarul: ... jól megalapozott kormeghatározási
módszerek a tatárlakai leletegyüttest, úgymint a táblácskákat a Kr. előtti 6.
évezred végére, a tordosi írást pedig a Kr. e.5. évezred közepére helyezik.
Látjuk, hogy ennek a virágzó tordosi írásbeliségnek még a korát is megállapították jól megalapozott módszerekkel, a spekulatív konszenzusok ellenére.
Néhány további érv amellett,
hogy jelentős írásbeliség létezett Tordoson és környékén:
Harmatta János nyelvész, akadémikus: "Olyan jelek, amelyeknek valamilyen kapcsolatát a régi mezopotámiai írásbeliséggel fel lehetett tenni, már a múlt században is kerültek elő elég nagy számban Tordoson s feltárójuk, ill. gyűjtőjük, Torma Zsófia már 1879-ben utalt is a tordosi jelek és az asszír-babiloni írásbeliség kapcsolatának lehetőségeire, és e feltevést nem kisebb tudós, mint A. H. Sayce is komolyan mérlegelte." (In: Neolitkori írásbeliség Közép-Európában, Antik Tanulmányok, 1966/235)
Makkay János régészprofesszor A tartariai leletek című nagyszerű könyvében közli az általa 1969-ben összeállított és Tordos jelcsoport-nak nevezett jelgyűjteményt. (1990)
Jelentősnek tartja a Duna menti írásbeliséget és gondolatközlő írásra alkalmas betűknek tekintik a tordosi jeleket Shan M.M. Winn kanadai kutató, aki a Pre Writing in south - eastern Europe című jel katalógusában tette közzé ezeket. (Western Publishers,1981). Bejárta ennek az írásbeliségnek a területét, kb. 900 jelet gyűjtött, volt Magyarországon is.
Úgy tűnik, hogy Varga Máté
és román forrása nem ismerte fel, vagy tudatosan hallgat Torma Zsófia legjelentősebb
felfedezéseinek egyikéről, az agyagkorongokon és edénytöredékeken lévő rovásjelekről.
Forrai Sándor írja: "A Kárpát-medence ősi írásbeliségének másik fontos bizonyítéka, az első magyar régésznő, Torma Zsófia által 1875-ben a Tatárlakától kb. 20 km-re lévő Tordos határában talált írásos agyagkorongocskák... Ez utóbbiak között Torma Zsófia határozottan felismert négy ősi székely rovásjelet: NY, ZS, T, C." (Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig, 1994/25). Forrai azonosította még a B, D, F, P, G, SZ, J, A rovásbetűket is.
Jómagam a Tordos - Vinca
szakirodalomban közzétett jelek mindegyikének megtaláltam az alakilag azonos
párját a székely-magyar rovásírásban, az E betűt kivéve. A Torma
Zsófia által gyűjtött korongok jeleit elemezve pedig összerovásokat is észrevettem,
melyekből rövid szavakat fejtettem meg.
(Összerovás = ligatura)
Varga Máté írja: "...Torma
Zsófiáról nem szólnak ismeretterjesztő könyvek, felfedezéseiről nem készülnek
önálló kiállítások. Az egykori szászvárosi lakhelyén ma egy elektromos termékeket
forgalmazó üzlet van, és a ház falán levő emléktáblát az új tulajdonos évekkel
ezelőtt eltávolította. Az életművét jobban ismerő kis számú régészen kívül munkásságát
ma szinte csak áltudományos ideológiák képviselői próbálják (saját szájízük
szerint) értelmezni."
Ebben elsősorban a Magyar
Tudományos Akadémia Torma Zsófiát el nem ismerő régészei, történészei a hibásak.
Az ő tudatlanságuk vagy irigységük okozza, hogy Zsófiát főként a Varga Máté
által "áltudományos ideológiák képviselői"-nek nevezettek méltatják,
kutatják. Ugyancsak a fenti akadémiai régészeknek, történészeknek köszönhető,
hogy Zsófia könyvét még ki is tiltották tudománytalanság vádjával 2010-ben a
Kurultáj nevű rendezvényről. Természetesen a sztyeppei népek találkozóinak szervezőitől
nem várható el, hogy ismerjék a 19. század tudományos életének legjelentősebb
alakját, de valaki csak adta nekik a tanácsot, hogy Torma Zsófia művét tiltsák
ki.
Míg az akadémiai tudomány kidobja ezeket az írásemlékeinket a szemétbe, mások kapva kapnak rajta. Erről szól Szakács Gábor: Román rovás? (Magyar Demokrata 2010. augusztus 31.) c. írása.
Kivétel Makkay János régészprofesszor, aki nagyszerű könyvet írt Zsófiáról Holt lóra patkó címmel (1999). Ő László Gyulához hasonlóan nem is lett a Tudományos Akadémia tagja. Jelen íráshoz illik a Hogyan lettek a blakokból románok, avagy hogyan támogatják teljes odaadással a magyar kutatók a román hipernacionalizmust? c. könyve (1997).
Varga Máté a román Laura Coltofean szerepét úgy állítja be, mintha a mellőzött Torma Zsófia mentőangyala lenne. Pedig a hölgy annak köszönheti szerencséjét, hogy a magyar "amatőrök, dilettánsok, laikusok, autodidakták, áltudományosok" összegyűjtött adatait, következtetéseit, szakirodalmát is felhasználta forrásként 2017-ben kiadott könyvéhez.
Nézzük csak, kik is ezek
a források: Elsősorban Fehérné Walter Anna, aki a liberálisok és kommunisták
diktatúrája miatt emigrációba kényszerült, de kis pénzéből is kiadta, közzétette
1972-ben Torma Zsófia addig az érdeklődők elől elzárt főművét Sumer nyomok
Erdélyben címmel. Neki köszönhetően olvashatta Varga Máté is.
Továbbá a szászvárosi Fülöp
Júlia gyógyszerésznő és helytörténész, aki a néhány száz fős kis magyar közösség
lelke volt és évtizedeken át folytatta harcát a románokkal Zsófia emlékezetének
megtartásáért. 2012-ben írt levelében értesített, hogy felkereste őt egy szebeni
régészhallgató, akinek átadta gyűjtött anyagainak másolatát. S íme, annyit nem
érdemelt Fülöp Júlia, akinek anyagaiból szakdolgozatot, esetleg doktorit is
barkácsolt az ifjú román hölgy, hogy Varga Máté a nevét megemlítse.
Jómagam többszáz, Szakács
Gáborral közös előadáson hívtam fel a figyelmet Torma Zsófiára, nagyméretű fényképét
az előadásokon kitettük, fiataloknak példaképként ajánlottuk. Javaslatunkra
Józsa Judit kerámiaszobrász készített gyönyörű alkotást a régésznőről, továbbá
barátaink, Dorogi Ferenc Miklós kisplasztikát, Szabó Klára festményt. Többször
jártunk Szászvároson, Déván, Tordoson és a kolozsvári múzeumban. Az első cikkem
2001-ben jelent meg róla a Magyar Demokratában, azóta könyvekben, honlapunkon
teszem közzé kutatásaim eredményét, részben angolul is. Leveleket írtam a kolozsvári
múzeumnak, tanulmányomat elküldtem, kértem, írják ki nevét a gyűjteményét tartalmazó
tárlókra. Talán Fülöp Júliának és az én próbálkozásaimnak köszönhető, hogy a
fent említett kolozsvári angol-román múzeumi kiadványban megjelent a következő:
"The pioneer in the investigation of the Neolithic script that developed
in the middle and lower Danube basin was the baroness Zsófia von Torma."
Magyarul: Az újkőkorban a középső és alsó Duna medencéjében kialakult írás vizsgálatának
úttörője Torma Zsófia bárónő volt.
Dr. Madarassy Enikő fizikus-matematikus
új adatokkal gazdagított tanulmányt készített Torma Zsófiáról és Svédországban
is, ahol jelenleg él, svéd nyelven megjelentette egy rangos folyóiratban.
Varga Máté írja: "Torma
Zsófia és Tordos a hazai sumerológus diskurzus megkerülhetetlen elemévé vált.
2008-ban a 9. Kárpát-medencei Rovásírásversenyen még az ún. Szkíta-Hun-Pártus-Avar-Magyar
Örökség Díjat is posztumusz neki ítélték."
Bár nem vagyunk sumerológusok,
de az említett Díjat mi hoztuk létre Szakács Gáborral. Pontosan azért hoztuk
létre, mert a hivatalos tudomány - Makkay János és munkatársai kivételével -
nem hajlandó tudomást venni Torma Zsófia jelentőségéről. A díjat sikerült eljuttatnunk
dr. Torma Miklósnénak, aki Zsófia bátyjának leszármazottja. Sőt, még a fentebb
említett Fehérné Walter Annának is odaítéltük, jelképesen a 2011-es rovásírás
versenyen adtuk át. De hát kinek is ítéltük volna a Díjat? Csak nem valamelyik
finnugrista vagy turkológus feministának?
Varga Máté írja: "Kézenfekvőnek tűnhetne még, hogy Torma Zsófiára kizárólag mint korai, tragikus sorsú feminista ikonra tekintsünk, akit, bár teljes életét a tudománynak áldozta, a korai férfiközpontú kutatói társadalom sikeresen mellőzött és nyomott el. Nem lenne ez teljesen megalapozatlan...".
Nem tudom eldönteni, sírjak-e
vagy kacagjak azon a felvetésen, hogy Torma Zsófia feminista volt. Csupán arra
alapozva ezt, hogy nem ment férjhez. Lám csak, a katolikus vallású és tisztességes
életű régésznőt ugyanúgy igyekeznek besározni, mint Tormay Cecile írónőt.
Varga Máté írja: "A már említett doktori disszertáció (Laura Coltofean román régészé) mellett a cikk megírásához Gyulai Pál "Torma Zsófia levelesládájából" könyvét, illetve a Makkay János által szerkesztett "Holt lóra patkó" című kötetet használtam fel."
Ki kell egészítenem Varga Mátét, ugyanis a cikk szövegéből kitetszik, hogy még a következő műveket is felhasználta:
-Fehérné Walter Anna
kiadásában és előszavával: Torma Zsófia - Sumer nyomok Erdélyben (Buenos
Aires, 1972)
-Friedrich Klára: Egy asszony a magyar régészet szolgálatában ( 2007),
Torma Zsófia pontos születési ideje ( 2012), Emlékezés Torma Zsófia régésznőre
a Hunyad - megyei Magyar Napokon (2012), Újabb adatok, ismeretek Torma Zsófia
régésznőről (2013). Az írások többsége megtalálható könyveimben, folyóiratokban
és a www.rovasirasforrai.hu KITEKINTŐ rovatában.
-Madarassy Enikő: Tanulmány Dr. Torma Zsófiáról - az első tudományos
módszerrel dolgozó magyar régésznőről, aki felfedezte és elsőnek kezdte kutatni
a tordosi kultúrát (2014)
-Szakács Gábor: Az első magyar régésznő (2012)
Varga Máté cikke azt jelzi,
hogy most a liberálisok igyekeznek beülni a készbe, az "amatőrök, dilettánsok,
laikusok és autodidakták" által összegyűjtött anyag felhasználásával.
Nem tudjuk Varga kicsoda, a Torma Zsófia kutatásban neve nem szerepel, úgy tűnik
ez a belépője. Lehet, hogy ő is amatőr, azaz nem régész, történész. Varga tanácsadójának,
a rovásírással is foglalkozó Sándor Klárának sem ismerjük érdemeit a Torma Zsófia
kutatásban. Sándor Klára a Wikipédia szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége
alatt az SZDSZ-MSZP jelöltjeként szerzett mandátumot és 2006-tól az Európa Tanács
"Győzzük le a nők elleni erőszakot!" kampányának nemzeti összekötője.
Nincs tudomásom róla, hogy a felvidéki Malina Hedvig érdekében tett volna valamit,
vagy ügyét az Európa Tanács elé vitte volna, akit éppen 2006-ban néhány szlovák
brutálisan összevert, mert magyarul telefonált.
Hadd világosítsam fel még
valamiről Varga Mátét, mivel a nagyképű amatőrözés írásában tetten érhető: Itt
Magyarországon nem mindenki értelmiségi, aki diplomás. 1945 után volt egy hosszú
diktatórikus időszak, amikor a kirekesztő liberálisok és kommunisták nem engedték
az értelmiségi származású, keresztény fiatalokat bejutni az egyetemekre. Így
kicserélték az 1945 előtti értelmiséget proletárokra és az ezeket irányító liberális
világpolgárokra. Nagyon jól felismerhetők ezek a kedvezményezett, kirekesztő
proletárok, liberálisok és utódaik arról, hogy sem alapos tudásuk, sem az alapos
tudással együtt járó nemesebb lelki adottságaik nincsenek, viszont tudományos
érvek helyett fenyegetően lengetik az amatőrözés, dilettánsozás, laikusozás
bunkósbotját azok felé, akiknek kutatásaiból élnek.
Sajnálatos, hogy a Tudományos Akadémia felelőtlenül átengedi a románoknak Torma Zsófia munkássága és más jelentős magyar művelődéstörténeti kincsek idegen és hamis szempontból történő értékelését. Ezzel újból és újból megerősíti a trianoni diktátumot, művelődéstörténeti szempontból is.
Varga Máté írásából az eddigiekhez
képest nem tudtunk meg semmi újat Torma Zsófiáról, arra mégis jó volt, hogy
észrevegyük, a liberálisok régésznőnk tudományos eredményeit továbbra sem fogadják
el, viszont megkezdték róla a túlzottan románbarát és feminista kép kialakítását,
ennek beépítését a köztudatba. Csak idő kérdése, hogy még egy zaklatót is találjanak
számára...
Friedrich Klára tanár, rovásírás
oktató, kutató
Az angol szövegeket Friedrich
Klára fordította.
2018. november
Varga Máté cikkének elérhetősége:
==> Cikk
|
|
Torma Zsófia régésznő munkássága liberális és román szemszögből
|
|
|