|
|
Történelmi párhuzam
|
|
Történelmi párhuzam |
Zrínyi Miklós magyar államférfi, hadvezér, költő
Egyre szemtelenebbül követeli Nyugat- és Dél-Európa egy része az iszlámvallású bevándorlók Magyarországra történő beengedését. Mintha a történelem ismételné önmagát, ha felidézzük a költő és hadvezér Zrínyi Miklós idejében történteket.
Orbán
Viktor miniszterelnök a nemzeti konzultáció eredményeire alapozva kijelentette,
Brüsszel tervezett, az országot sújtó minden büntetőintézkedése ellenére a
kormány a népesség akaratát tartja tiszteletben, azt fogja képviselni a nemzetközi
tanácskozásokon.
Történelmi
példa mutatja, hogy amennyiben nem ezt tenné, ugyanaz következne be, mint
a XVII. században, három részre szakadt Magyarországgal. Akkor a középső részét
a Török Birodalom olvasztotta magába, keleti fele volt az Erdélyi Fejedelemség,
amelynek látszólagos függetlenségét szintén a török biztosította. A fiumei
öböltől kezdődő, a Balatontól nyugatra, valamint északra lévő területei, továbbá
a Felvidék képezte az önálló Magyar Királyságot. A jelző csupán névleges,
hiszen minden külpolitikai lépését a Habsburg Birodalom érdekeinek kellett
alávetnie.
Feladata csupán egyfajta ütközőövezet fenntartása volt, amelynek határait a két nagyhatalom tetszés szerint tologatta, előfordult, hogy a török 326 falut csatolhatott büntetlenül magához. A két fél csak abban értett egyet, hogy katonailag minél gyengébb e köztes terület, ellenük annál kevésbé tudja megvédeni magát, ráadásul nyugodt hátteret biztosított az 1618-1648-ig tartó harmincéves háborúban részes Habsburg Birodalomnak.
Jellemző,
hogy 1625-ben a Porta és a bécsi udvar követei éppen a magyarok részvétele
nélkül erősítették meg a zsitvatoroki béke határozatait. Sajátos helyzet állt
elő. Amikor 1645-ben I. Rákóczi György erdélyi magyar fejedelem támadólag
lépett fel a királyi Magyarországot uraló III. Ferdinánd német-római
császár, magyar és cseh király ellen, éppen a török tiltotta meg az ilyetén
hadviselést. A másik oldal ezt az előzékenységet azzal viszonozta, hogy amikor
az utód II. Rákóczi György követet küldött az osztrák nemzetiségű magyar
királyhoz, hogy részvételét ajánlja egy törökellenes szervezkedéshez, az uralkodó
arról azonnal tájékoztatta a szultánt.
Ebben a zavaros időszakban lépett színre a horvátországi bán, Zrínyi Miklós, aki egyre tisztábban látta, hogy a török elleni harc legfőbb akadálya maga Bécs. Ennek hangsúlyozására írta meg 1656-ban "Mátyás király életéről való elmélkedések" című művét, amelyben az utolsó magyar uralkodót és az általa megteremtett, központosított nemzeti királyságot állította középpontba. Ezt követően, 1660/61-ben A török áfium ellen való orvosságban már egyetlen megoldásként a nemzeti hadsereg felállítását javasolta. Mivel a király részéről nyomát sem látta ilyen jellegű lépéseknek, maga cselekedett és a muraközi Kanizsával szemben építeni kezdte Új Zrínyivárat. A török természetesen azonnal tiltakozott, ennek nyomán a bécsi udvar a már elkészült falak azonnali lerombolását rendelte el. Zrínyi ennek nem engedelmeskedett, és jól tudta, miért.
1661 nyarán
az olasz Montecuccoli vezette császári sereg ugyan győzedelmesen bevonult
Kolozsvárra, de onnan vissza is fordult, jelentősebb haderőt sem hagyott a
megszerzett terület megvédésére. Az addig örömmámorban úszó magyarok megütközéssel
értesültek erről a hadászatilag érthetetlen lépésről. Sőt Pozsonynál állomásozó
seregével be sem avatkozott a felvidéki Érsekújvár elleni török támadásba.
A török elfoglalta a hadászatilag fontos magyar várost.
Zrínyit azonban
nem tántorították el szándékától az összetűzéseket szándékosan elkerülő császári
lépések. 1664. február 2-án felgyújtotta a török seregek haladását biztosító,
a Dráván átvezető, több kilométer hosszú, tíz méter széles eszéki tölgyfahidat,
majd elvonult. Az építmény két napig égett, Európa pedig ünnepelte a magyar
hadvezért. Sándor pápa egyenesen segélyadományok nyújtására bíztatta az uralkodókat,
mondván, hogy Zrínyi "ereje félelmet önt az ottomán birodalomban,
reménységet és lelket a föld keresztény népeibe".
Lipót császár
és hadvezérei azonban nem éltek a kínálkozó lehetőséggel, hogy állandó katonasággal
akadályozzák meg a híd újjáépítését. Kihasználta viszont a semmittevést Köprülü
Ahmed nagyvezír, részlegesen helyreállíttatta a hidat, és roppant seregei
májusban már Új Zrínyivárat vették ostrom alá. Montecuccoli, immáron az egyesült
keresztény hadak főparancsnokaként a helyszín közelében figyelte a vár fölrobbantását,
védőinek legyilkolását, azt követően visszavonult. A török követte, és a két
sereg 1664. augusztus 1-én Szentgotthárd mellett megütközött, ahol az oszmánok
megsemmisítő vereséget szenvedtek.
Ekkor ismét
megdöbbentő eset történt. A bécsi udvar követe a győzelem kihasználása helyett
megalázó egyezséget kötött Vasváron. Ajánlata:
húsz évre szóló béke, a Temesköz török kézen hagyása és újabb területek átadása,
a császári hadak Erdélyből történő kivonása, sőt óriási, 200 ezer tallér értékű
ajándék átadása IV. Mohamed szultánnak.
Egy még felháborítóbb
lépésre is sor került, és bár hitelt érdemlően mind a mai napig nem sikerült
bizonyítani, a fentiekből mindenképp következik. A szégyenletes, a magyarság
érdekét sértő békekötést el nem fogadó Zrínyi Miklós néhány hónap múlva, november
18-án állítólag egy megsebzett vadkan áldozata lett. A következmények ismertek.
A vasvári békekötés egyértelművé tette, hogy a Habsburg-császár egyrészt tovább
kívánta gyöngíteni az ellene lázadozó magyarokat, másrészt hosszú távra megvásárolta
a nyugalmát, hiszen Buda visszafoglalására is csak huszonnégy év múlva került
sor.
A bécsi udvar számára a szentgotthárdi győzelem tehát nem a török által elhódított területek visszavételét célozta, hanem időnyerést, hogy a szétesett magyar ellenállás helyett egyedül foglalhassa vissza a töröktől a Kárpát-medencét, és azt fegyverrel meghódított területként kezelhesse. Kollonich bíboros nem titkolt szándéka - hogy a százötven éves állandó, sokszor magyarnak magyar elleni háborúskodás miatt lakatlanná vált magyarlakta területekre más nemzetiségű lakosságot, főleg németeket hozhasson, telepítsen - megvalósult.
Napjainkban
Soros György ugyanezt a politikai szándékot elevenítené fel az európai
uniós Zöldek javaslatával együtt, utóbbi még muszlim migráns településeket
is létesítene magyarlakta környezetben. Ezzel két legyet ütnének egy csapásra:
felhígulna a magyar többség, a koldusszegény bevándorlók tömegének ellátásához
pedig külföldi kamatokkal terhelt pénzügyi kölcsönökre lenne szüksége az Orbán-kormánynak.
És akkor nem beszéltünk az egymástól etnikailag, vallásilag, szellemiségében
és életfelfogásában különböző népcsoportok között állandósuló és egyre erősödő
feszültségekről.
Érdemes tanulmányozni
a történelmet, a párhuzamokból sokat lehet tanulni.
Szakács
Gábor
Magyar Demokrata 2017. július 5.
|
|
Történelmi párhuzam
|
|
|