Nyitólap

KÖRÜNKRŐL

Elment a Fényvivő, de a Fényt itt hagyta nekünk...

Palágyi Marikával a Bárdosi Ferenc által az Attila Hotelben szervezett egyik rendezvényen ismerkedtem meg 2017-ben. Azt a megtisztelő felkérést kaptam Tőle, hogy a Fényvivők II. kötetébe írjak Forrai Sándorról és Bobula Idáról.

Ismertem a 2016-ban a Püski Kiadónál megjelent I. kötetet, amelyet Marika szerkesztett és részben írt is. A kötet alcíme sokat mondó: "Akik kimaradtak a lexikonokból"...

Marika nemes célja az volt, hogy a változó politikai hatalmak által rosszindulattal mellőzött, vagy minden rosszindulat nélkül, csak tájékozatlanságból észre nem vett magyar szellemi értékek szerzőire felhívja a figyelmet, nem csak az elhunytakra, hanem az élőkre is. Kutatta Dr. Zakar András katolikus pap életét, tanulmányokat jelentetett meg róla (Pl. a Világ Magyarsága hetilapban, 2022. március).

Tette mindezt önzetlenül, anyagi áldozatot is hozva, betegségei ellenére, kitartó alapossággal haladva, kötetről-kötetre. Már a III. kötet is csaknem készen volt (jómagam Torma Zsófiáról küldtem írást), amikor "fényvivő" tevékenységét megakasztotta a halál.

Palágyi Marika maga is a Fényvivők közé tartozik és nem múlt időben, mert köteteiben, cikkeiben tovább él.

Gyászmiséje 2024. április 27-én volt a Bp. III. kerületi Kövi Szűz Mária templomban, ahol munkásságát Jobbágy Éva, a Tormay Cecile Kör elnöke méltatta (Olvasható a Zsarátnok folyóirat, 2024. szeptember - októberi számában.

Könyve kapható a Püski Kiadó boltjában: Budapest, Krisztina Körút 26.

Életrajzának megírására nővérét, Palágyi Zsuzsannát kértem meg, köszönöm neki ezt az összefoglalót: Friedrich Klára

Palágyi Mária Magdolna

(Budapest, 1950. november 4. - 2024. március 17.)

Írta: Palágyi Zsuzsanna

1950. november 4-én született Budapesten, irodai dolgozó (bérelszámoló) édesanya és nyomdász édesapa második gyermekeként.

Általános iskoláját a XIV. kerületben, Rákosfalván (lakhelyén), az Álmos vezér téri általános iskolában végezte. Tanulmányait a Teleki Blanka Gimnáziumban folytatta, itt is érettségizett. A gimnáziumi évek, barátságok élethosszig elkísérték.

Ez idő alatt lelkesen sportolt, kézilabdázott a BVSC Sport Egyesületben.

Egész további életére - a családi (apai) indíttatáson túl - igen döntő hatással volt középiskolai magyartanára, a drága emlékű dr. Lévándi János tanár úr, aki felkeltette érdeklődését az irodalom iránt, annak nagy szeretetére. Így sokat olvasott, ezért sem jutott elegendő idő a reál tantárgyak, például a matematika, no meg az orosz nyelv tanulására, tehát ő egy humán beállítottságú ember volt. Az orosz nyelv nem ezen múlt. A középiskola elvégzése után igen szerencsés véletlen, jó alkalom kínálkozott a Fővárosi Tanács Építési és Városfejlesztési Osztályon dolgozni, ahol is neves, kiváló személyiségek társaságát élvezhette jó pár éven át.

Megpróbálkozott felsőfokú tanulmányokkal, de ez nem teljesedett ki akkor igazán, már érett fejjel végezte el a Körösi Csoma Magyar Egyetem felsőfokú Magyar Tudományok szakát.

Pályafutását az V. kerületi Tanács Ingatlankezelő Irodájának vezetőjeként folytatta, egészen 1982-ig, gyermeke, László születéséig. Fiát a rá jellemző lelkiismerettel, odaadással, példás szeretettel nevelte.

Élete további részében azonban sajnos nem mondhatott szerencsés, boldog és gondtalan éveket magáénak: férje, Gábor 49 évesen, váratlanul meghalt, majd gyermekét is tragikusan fiatalon, mindössze 27 évesen elragadta a halálos kór.
Ekkor végtelenül egyedül maradt, gyermeke és társa nélkül. Az űrt próbálták betölteni barátai, családtagjai, de a folytatás hatalmas lelkierőt igényelt. A tragédiák elszenvedése után - belső sugallatra - a továbbéléshez lelki és szellemi kapaszkodóként fontos feladatának érezve elkezdett kutatni a jeles, de méltatlanul feledett és mellőzött kiváló magyar tudósok, emberek, személyiségek iránt. Kutatómunkáját, szorgalmát, alázatát és tudását megjelent könyvei, munkái őrzik, melyeket nagy szeretettel, odafigyeléssel és szakértelemmel alkotott.

Megjelent kötetei: Fényvivők I-II. (Püski Kiadó)

Azonban az élet, illetve a halál kíméletlenül közbeavatkozva, megtörte ezt a nemes tevékenységet, készülő új könyvét már nem tudta befejezni. Mária rövid, méltósággal viselt betegsége után, 2024. március 17-én elhunyt.
Emlékét, szellemi örökségét családja és barátai őrzik.

Az 1, 2, 3. fénykép a budapesti Hazatérés református templomban készült a II. kötet bemutatóján, 2019. dec. 17-én. A 4. fénykép Bp. XVI. kerületében, a Torma Zsófia sétányon készült, 2022. szept. 14-én. Az 5. fénykép Marika gyászmiséjén készült a budapesti Kövi Szűz Mária templomban 2024. április 27-én. Beszédet mondott Jobbágy Éva. A fényképeket Friedrich Klára készítette.

1. Kondor Katalin, Csurka László, Palágyi Mária

2. Palágyi Mária, Szakács Gábor

3. Forrai Sándor fia, Zsolt és Palágyi Mária

4. Palágyi Mária a Torma Zsófia sétányon

5. Palágyi Mária gyászmiséje a Kövi Szűz Mária templomban

Nyitólap

KÖRÜNKRŐL

Elment a Fényvivő, de a Fényt itt hagyta nekünk

Oldal tetejére