Nyitólap

KÖRÜNKRŐL

Papírra rótt történelem

FRIEDRICH KLÁRA PEDAGÓGUS - AKI NEMCSAK TANÁRKÉNT VÁLT ISMERTTÉ, HANEM A ROVÁSÍRÁS EGYIK LEGISMERTEBB HAZAI NÉPSZERŰSÍTŐJEKÉNT IS - BETÖLTÖTTE 70. ÉLETÉVÉT. EBBŐL AZ ALKALOMBÓL BESZÉLGETTÜNK ÉLETÚTJÁRÓL ÉS SZENVEDÉLYÉRŐL, A ROVÁSÍRÁSRÓL.

- MILYEN CSALÁDBA ÉRKEZETT?
- Tősgyökeres sashalmi vagyok, sőt ma is abban a házban lakom, ahova születtem. Édesapám mérnöki diplomát szerzett és a Phöbus Villamos Vállalatok Részvénytársaság vezetőjeként teremtette meg a család életének anyagi hátterét, édesanyám pedig az otthon melegét biztosította.

- MELYIK ISKOLÁBA JÁRT?
- A mai Lemhényi Dezső Általános Iskolába, amit akkor Hősök fasorai iskolának hívtak. Onnan mentem tovább a Corvin Mátyás Gimnáziumba, amely akkor még nem szakközépiskolaként működött, így humán osztályban érettségiztem. A Corvinban Csaba László tanár úr művészettörténet órái olyan nagy hatással voltak rám, hogy művészettörténész szerettem volna lenni. Ennek már gyerekkoromban is voltak csírái, mert az otthon fellelhető ilyen tárgyú könyvekbe "beleírtam" a gondolataimat, szüleim nagy elkeseredésére. Az ELTE azonban - mivel templomba jártunk, valamint nagyapám és dédnagyapám felvidéki kántortanítók voltak - nem ilyen osztályidegen hallgatóktól remélte a szocializmus teljes felépítését, ezért nem vettek fel. Mégis sikerült továbbtanulnom, ugyanis Illyés Gyuláné Flóra néni (akit édesanyám ozorai lányként személyesen ismert) többször is igazgatója volt a Gyógypedagógiai Főiskolának. Amikor megtudta, hogy az ELTE-ről eltanácsoltak, ő hívott a főiskolára, amit el is végeztem.

- FÉRJE, SZAKÁCS GÁBOR SZINTÉN ISMERT EMBER A XVI. KERÜLETBEN. VELE HOGY ISMERKEDETT MEG?
Gáborral mindketten a Sasvár utcai templomba jártunk, de komolyabban a munkahelyünkön ismerkedtünk meg, a kisegítő iskolában, amit ma Göllesz Viktor intézményként ismer a kerület, ahol gyógypedagógusként dolgoztam.

- HOGYAN KERÜLT KAPCSOLATBA A ROVÁSÍRÁSSAL, AMELYNEK MA MÁR MINDKETTEN A LEGELKÖTELEZETTEBB HAZAI ISMERŐI ÉS NÉPSZERŰSÍTŐI?
- Ez édesapám hagyatéka, aki cserkészként került kapcsolatba ezzel a különösen értékes nemzeti kincsünkkel, és engem is megismertetett vele. Az apai példát követve én is megpróbáltam továbbadni minél szélesebb körben a tanítványaimnak, miközben egyre fontosabbnak éreztem az ápolását és életben tartását.

- EZÉRT ROVÁSÍRÁS VERSENYEKET IS RENDEZTEK.
- Igen, de ez Gábor ötlete volt, és rengeteg munkát fektetett a szervezésükbe. Az elsőt 1998-ban hirdettük meg itt a kerületben, és mi is meglepődtünk, hogy közel száz diák küldte el a nevezését. A sikert látva - a Móra Ferenc Általános Iskola és az Önkormányzat támogatásának köszönhetően - a versenyt kiterjeszthettük a teljes Kárpát-medencére. Ezzel megnyílt az út a jelenlegi határainkon túl élő magyar anyanyelvű gyerekek részvétele előtt is, ugyanakkor lehetőséget teremtett a rovásírás még szélesebb körű megismertetésére is.

- ÖNÖKNEK JELENTŐS GYŰJTEMÉNYÜK VAN AZ ÍRÁSMÓD TÖRTÉNETÉRŐL, A FONTOSABB RÉGÉSZETI LELETEKRŐL SZÓLÓ DOKUMENTUMOKBÓL ÉS A MÁIG MEGISMERT, ROVÁSÍRÁSSAL ELLÁTOTT TÖRTÉNELMI RELIKVIÁKBÓL. MILYEN SORSOT SZÁNNAK ENNEK?
- Szeretnénk teljes egészében a XVI. kerületre hagyni ezt a kincset. Kovács Péter polgármesterrel és a Kertvárosi Helytörténeti és Emlékezet Központ vezetőjével, Villányi Péterrel is tárgyalásokat folytatunk erről. Még nem tudom, megvalósítható-e, de én annak örülnék igazán, ha a Cinkotai Tájházba kerülhetne ez az anyag.

- HOGYAN KAPCSOLÓDIK A ROVÁSÍRÁS CINKOTÁHOZ?
- Az ottani evangélikus egyház történetének kiemelkedő alakja, Wallaszky Pál, aki 1780-tól volt legősibb településrészünk lelkésze, az első magyar irodalomtörténet megírása mellett behatóan foglalkozott a rovásírással is.

- ÖN ÉS A FÉRJE JELENTŐS SZAKIRODALMAT IS LÉTREHOZTAK AZOK SZÁMÁRA, AKIK MEG AKARNAK ISMERKEDNI EZZEL AZ ÍRÁSMÓDDAL.
- Kilenc könyvet írtam, ebből négy közös munka a férjemmel, Szakács Gáborral, ötnek pedig én vagyok az egyedüli szerzője. Emellett közel száz publikációnk is megjelent a témakörben. Ezekből szinte mindent meg lehet tudni a rovásírásról. A könyveinket néhány barátunk és külföldön dolgozó gyermekünk támogatásával adjuk ki.

- JELENLEG MIN DOLGOZIK?
- Készül a tizedik könyv, amelyről egyelőre nem szeretnék részleteket elárulni, és mellette folyamatosan írok sorozatot egy felvidéki és egy erdélyi újság számára is.

Szöveg és fénykép: Mészáros Tibor újságíró, szerkesztő, fotóművész

Nyitólap

KÖRÜNKRŐL

Papírra rótt történelem

Oldal tetejére